Oldalak

2017. 10. 06.

Kovászos tészta meg a Tepertős pogácsa kovásszal, élesztőmentesen

Fene aki gondolt arra, hogy életet leheljen a blogba. Van amúgy is kismillió gondom, bajom, problémám, tennivalóm, a blog a sorban valószínű a legutolsó. S akkor most mégis mi vezetett odáig, hogy billentyűt ragadjak és felébresszem az alvó Csipkerózsikát?
Gondoltam talán van még egy olyan fanatikus kenyér/péksüti imádó mint én, akinek egy élesztős cucc már nem kihívás, ám a kovásszal már többszöri kudarc után most az is egy Csipkerózsikás téma. Talán azt is fel lehet ébreszteni, hogy a család, a környezet királyfi szerepében élvezze az ébresztett szépséget.

Az egész kovászos történet évekre nyúlik vissza nálam. Kacérkodtam a gondolattal, aztán egyszer belevágtam, úgy lett kuka az egész, hogy esélye sem volt a sikerre. Mondom a baj tuti bennem van, jobb nem belevágni olyanba ami nem hoz számomra sikert. Igenám, de nálam az évek óta jól bevált DNK (dagasztás nélküli kenyér) is pár kudarccal indult, gondoltam ha igazán, ha nagyon, szívből szeretném, sikerülhet a kovászos dolog is. Június elején belevágtam, gondoltam elég meleg van már a kovász neveléshez. Talán volt, talán nem. A lényeg, hogy valami, kissé túlzott jóindulattal kenyérnek nevezhető valamiket sütöttem. De nem jutottam előrébb. Akkor a lisztre fogtam, amiből vagy huszonkiló lapult készleten. Így hát úgy esett, hogy hagytam kimúlni a kovászom, ráadásul galád mód még csak nem is morzsoltam el érte egyetlen könycseppet sem. Aztán elérkezett szeptember, vele együtt az iskola, a napi szendvicskészítés, mert hát miért is ne azt szeretnék a kiskorúak enni a suliban. Igen ám, de pár éve nálunk ha szeptember, akkor dúskálás a minőségi szőlőben, apósom jóvoltából. Aztán egyszercsak bevillant, hogy áztatott gyümölcs erjesztett levével neveltek sokan, hatalmas sikerrel gyönyörű kovászokat. Így hát belevágtam. Az eredmény bármilyen számításomat felülmúlta. Persze előrelátó lévén, a folyadékot bizony saját préselésű körtemustra cseréltem a kovász frissítésnél, valamint a tészta összeállításnál.
A következő eltérés, hogy kiokosodtam mi a fittyfene is az a furán hangzó autolízis. És bizony már én is használom. Arról van szó, hogy a tésztához szükséges lisztet és folyadékot már az elején összekeverem, jó alaposan. Aztán állni hagyom, minimum egy órát, de akár egész éjszakán át. Nem lesz neki semmi baja, sőt. Ja, persze le kell takarni, hogy a teteje ne száradjon ki, de amúgy bírja a kiképzést.
A következő lépés, hogy ehhez az autolizált cucchoz hozzá kell adni a többi alapanyagot, ami nem a só. Vagyis lenyér esetében csak a kovászt, kalácsnál pl. a kovászon felül tojás, vaj/kókuszzsír és ezzel együtt dagasztani. Géppel úgy legalább 5 percet. Végül pedig hozzáadni a sót. Namármost én nem fogok kémiai kiselőadásba bocsájtkozni, hogy miért a végén a sót, egyezzünk ki, hogy így kell és kész (nyilván van erre magyarázat). Érdemes nem nagyszemű sót használni, de ha mégis csak ilyen van, akkor az autolizáláshoz szükséges folyadékmennyiségből tartsunk vissza egy keveset, abban oldjuk fel a sót, és a kovásszal történt dagasztás után úgy oldat formájában adjuk a tésztához. Ha apró szemű, elhihetitek, hogy elolvad. Ugyanis sóval együtt is kell még a dagasztás neki. Mikor így szépen összeállt a megdagasztott tésztánk, egy enyhén kiolajozott kelesztótálba áttesszük. Itt szépen 30-40 perces időközönként (avagy a konyhai hőmérséklet függvénye az egész) meghajtogatjuk. Na nem úgy mint a szokásos pogácsát, hanem mondjuk virágszirom módjára: megfogjuk a tészta egyik részét és átemeljük az ellentétes oldalra. És ezt így körbe szépen megismételjük. Mikor végeztünk a hajtogatásokkal/pihentetésekkel, lisztezett munkafelületre kiborítjuk, majd megformázzuk a tésztánkat (itt nyilván a kenyérre gondolok, vagy kalácsra...nem töltött dolgokra, vagy bármi másra ami nyújtást igényel), áttesszük lisztezett (textilkendővel bélelt) kelesztőkosárba, majd letakarva duplájára kelesztjük. Na itt legyen észnél ismét az ember (lánya). Huszonfokban ez eléggé szépen le is zajlik. De egy tizenfokos konyhában bizony időigényes. Hogy ne említsem azt, hogy van a hűtőszekrényben kelesztős módszer is. Nem ajánlom senkinek elsőre ezt a próbálkozást, valószínűnek tartom, hogy nálam is amolyan kezdők szerencséje lehetett, hisz naná éccakai hűtős kelesztéses lett az első mustos kenyerem. Persze mondhatni, hogy az ember a saját gyerekével elfogult.....nem vétózom, de amúgy tényleg klassz lett az első sikeres kovászos kenyerem. Olyannyira, hogy másfél naponta süthetem, mert bizony 1 kg liszt + kovászból ritkán tart ki 2 napot.
Aztán én nem én lennék, ha pár kenyér után beérném azzal, hogy akkor most ezt sütöm orrvérzésig. Mert nem. Elsőnek jött a hatos fonásos, tejmentes kalács. Szuper lett, azt leszámítva, hogy sütési gondjaim lettek, de ez már az én és a sütőm hibája, se nem a kovászé, se nem a recepté. Ezután már egy sós változat következett, éspedig a nagy szerelmem a tepertős pogácsa. Eszméletlen, brutális. Már várom az 1 hónap múlva esedékes következő disznóvágást, hogy újból ilyent süssek.
Na, ennek a receptjét is közreadom, bár pofonegyszerű.



Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 3 dl víz
  • 20 dkg rozskovász (100% hidratáltságú)
  • 5 dkg rizstejföl (helyette mehet a 20% zsírtartalmú rendes tejföl is)
  • 3 dkg só
  • 25 dkg mangalicatepertő
  • 5 dkg liszt
  • 1 felvert tojás a pogácsák tetejének lekenéséhez


A munkamenet: a lisztet a vízzel autolizáltam, bő 1 órát pihent. Hozzáadtam a rozskovászt, rizstejfölt, dagasztottam, majd következett a só, és újból dagasztás. Olajozott tálba átemelve 3x hajtogattam, 40-60 perces időközönként (ahogy épp időm engedte). A kelesztős hajtogatások után a tésztát kinyújtottam, jó nagyra, megkentem az 5 dkg liszttel elkevert 25 dkg darált tepertővel és klasszikus mód meghajtogattam. Pihentettem, újból nyújtottam, újból hajtogattam. Mindezt 3x ismételtem. Végül nyújtás, tetejét bevagdostam, kiszaggattam, tepsire rendeztem. 




Letakarva újabb 2 órát pihent. Végül felvert tojással lekentem, 180 fokon megsütöttem (kb 35 percet sültek).



2017. 02. 19.

Lazacos palacsintafalatkák

Nem vagyok egy nagy palacsinta rajongó. Lehet a gyerekeim sűrűbben ennék mint ahogy én készítem.....lehet majd változtatok ezen. Kiderül. Ami tény, hogy ezeket az apró falatnyi palacsintákat kétszer készítettem el. Először egyedül voltam itthon, semmi gond nélkül elfogyott. Másodszor dupláztam az adagot, négyen voltunk itthon, és szempillantás alatt eltűnt az összes. Szóval ennek fényében ajánlom a receptet mindenkinek, akik fantáziáját egy kis palacsinta, netán túró vagy épp a lazac mozgatja meg.




Hozzávalók a palacsintához: 
  • 4 evőkanál tej, 
  • 7 dkg joghurt, 
  • 8 dkg hajdinaliszt, 
  • 1 tojás, 
  • késhegynyi sütőpor, 
  • só, 
  • bors, 
  • kevés zsiradék a sütéshez; 
Feltétnek:
  • 15 dkg túrógyöngy (cottage cheese), 
  • 10 dkg füstölt lazacfilé, 
  • 1 evőkanál metélőhagyma;
  •  uborkaszeletek és áfonyaszemek a tálaláshoz
A tejet, a joghurtot és a tojássárgát elegyítjük, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet. Sózzuk, borsozzuk s végül beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét. Enyhén kiolajozott tapadásmentes serpenyőben 8 palacsintafalatkát sütünk belőle. A feltéthez a túrót, a kis darabokra tépkedett lazacot és az apróra vágott metélőhagymát elkeverjük és a palacsinták tetejére halmozzuk. Uborkaszeletekkel és áfonyaszemekkel dekoráljuk.

2016. 12. 22.

Gesztenyés pite

Azt hiszem megdöntöm az egyazon témában egymás után feltöltött receptjeim számát. Igen, egy újabb gesztenyés. Mert hát szeretem, szeretjük ezeket a kis barna bigyókat, még ha sok is velük a macera.


Hozzávalók: 
  • 15 dkg konyhakész gesztenye, 
  • 1 kisebb zellergumó, 
  • 30 dkg apróbb hagyma, 
  • 2 körte, 
  • 5 dkg vaj, 
  • 1 evőkanál méz, 
  • 3 evőkanál juharszirup, 
  • 1 kis csomag (40 dkg) leveles tészta.

A zellert meghámozzuk, 2-3 mm vastagon felszeleteljük, esetleg keresztbe is elváhjuk. A vajon megpirítjuk a zellerdarabokat, majd rádobjuk a rusztikusra darabolt hagymát és együtt tovább pároljuk. Amikor a hagyma is puhulni kezd, hozzáadjuk a mézet és a juharszirupot, majd rádobjuk a nagyobb kockára vágott, meghámozott körtedarabokat. Kavargatjuk míg újból felfő, majd levesszük a tűzről és kihűtjük.
Egy tűzálló tálba beletesszük a kihűlt keveréket, rászórjuk a konyhakész gesztenyét. A tálat betakarjuk a leveles tésztával. 190 fokos sütőbe téve 30 perc alatt szép pirosra sütjük. Kínáló tálra átborítva tálaljuk. Melegen, hidegen egyaránt ízletes.

2016. 12. 21.

Gesztenyés habcsóktorta




Hozzávalók 20 cm átmérőjű tortához: 
  • 6 tojásfehérje, 
  • 42 dkg aprószemű kristálycukor, 
  • 1 evőkanál ecet, 
  • 1,5 kg gesztenye, 
  • 4 dl kókusztej, 
  • 10 dkg vaj, 
  • 10 dkg cukor, 
  • 1,5 tasak zselatin (15 g).




A tojásfehérjét egy tálban verni kezdjük. Amikor közepesen kemény, hozzáadjuk a kristálycukrot, majd gőz fölött addig verjük míg langyos lesz a masszánk. Ekkor kezd olvadni a cukor. Gőzről levéve addig verjük, míg visszahűl szobahőre. Ekkor hozzáadjuk az ecetet és további 1 percig verjük. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre 20 cm átmérőjű kört rajzolunk, papírt megfordítjuk, hogy ne az írószeres része legyen felül. Ezt megismételjük három sütőpapíron, majd a cukros tojáshabot egyenlően elosztjuk a körökön belül. 90 fokos sütőben, légkeverésen, sütőajtót résnyire nyitva hagyva megszárítjuk a habcsókalapokat. Közben a gesztenyét megpucoljuk, majd megfőzzük. Krumplinyomóval áttörjük, majd a vajjal és cukorral habosra kavarjuk. A zselatint a kókusztejbe beáztatjuk, majd a csomagoláson levő utasítás szerint felolvasztjuk. Hozzáadjuk a gesztenyés masszához, kissé behűtjük, majd ezt rétegezzük a habcsóklapok közé. A maradék gesztenyekrémet a felső habcsóklapra simítjuk, egész, főtt gesztenyeszemekkel dekoráljuk.


2016. 11. 05.

Gesztenyekrémleves

Vagyis, hogy.....a gesztenye van túlsúlyban. Hisz ilyenkor október közepe után igencsak szeretem a gesztenyés fogásokat. Kertünkben van gesztenyefa, kis szerencsével (na jó, olykor többel) be is érik, fel is szedjük.Aztán főzöm, sütöm, variálom.
Tavaly valahol olvastam egy trükköt a hogyan pucoljunk hatékonyan gesztenyét témakörben. És....igencsak bejött nálunk. Persze itt a hatékonyság alatt ne arra gondoljatok, hogy valami varázsige, ráolvasás, wudu és társai közremüködésével egyik pillanaton van egy kiló gesztenyénk, másik pillanatban pedig máris megpucolt állapotban néz velünk farkasszemet. Mert azért ennyire nem. De ha arra gondolok, hogy megfőzve örökkévalóság megpucolni a gesztenyét, legalábbis ha fel akarom magam hergelni, tuti sikerül 10 szem főtt gesztenyével felugrassam a vérnyomásom. S akkor azt még nem is említettem, hogy ember legyen a talpán aki a főtt gesztenyét épen meg tudja pucolni. Előbb esik mikronjaira (az atom szerintem elbujdosott rég) mintse esélyem legyen egy szem gesztenyét épen megpucolni főzés után.
Nos, ehhez képset tényleg mérföldkő a tavalyi felfedezés.
Természetesen akinek nincs otthon mikrója, vagy esküdt ellensége ennek az elektromos konyhai cuccnak, az most szépen roskadjon magába, mert nem neki fog szólni a gesztenyepucolás.
Szóval vegyük a tüskés burkaiból kivadászott gesztenyeszemeket. Egy éles késsel a küldő héját távolítsuk el. Eddig semmi trükk, megy ez még az 5-6 éves fiúgyermekeknek is. Ha ez megvan, akkor kb 8-10 szem félig pucolt gesztenyét egy kis porcelántálkába teszünk, majd 2-2,5 percig maximumon (nálam 850W) mikrózzuk. Ezután konyhai textilkendőre borítjuk és gyorsan belecsavarjuk. A tálkába újabb pár szem gesztenye és indul újra a mókuskerék. De a második kör alatt már mi sem tétlenkedünk, hanem egyesével kivadásszuk a kendőből a gesztenyéket és pikk-pakk lehúzzuk a belső, egykor pelyhes vékony héjat róla. Így egy félkész állapotú gesztenyét kapunk, mely már javában veszített a nedvességtartalmából, de hát ez a mikrózás hátránya (após tavaly kísérleti jelleggel kipróbáltatta azt is, hogy vízzel kissé megspriccoljuk a gesztenyéket, egy kis tányérkával lefedjük a tálkát....hát engem nem nyert meg a plussz macera utáni eredmény).
Nos, ha a gesztenyéinket emígyen megtakarítottuk, akkor lássunk neki a főzésnek.



Hozzávalók 4 személyre:
  • 35 dkg konyhakész gesztenye
  • 20 dkg pasztinák
  • 2+1 körte
  • 15 dkg gorgonzola
  • 5+3 dkg vaj
  • dióolaj a tálaláshoz
A pasztinákot és 2 körtét meghámozunk, felkockázzuk. Az 5 dkg vaj egy részével kikenünk egy tűzálló tálat, a maradékot megolvasztjuk. A felkockázott pasztinákot és körtét a kivajazott tálba tesszük, rálocsoljuk a megolvasztott vajat és forró sütőbe toljuk. Amikor a pasztinák puhulni/barnulni kezd, kivesszük a sütőből és egy fazékba tesszük. Szintén a fazékba tesszük a gesztenyét és felöntjük vízzel. Néhány perc alatt összefőzzük, majd botmixerrel pürésítjük.Ízlés szerint megsózzuk. A maradék vajat serpenyőben felforrósítjuk és az utolsó körtét kockára vágva megfuttatjuk rajta.
Tálaláskor a krémlevesünk tetejét megszórjuk a párolt körtével, pár szem gesztenyével, rámorzsoljuk a kéksajtot és kevés dióolajat locsolunk rá. 

2016. 09. 19.

Gesztenyés csupacsoki torta

Volt némi dugi tisztított, nyers gesztenyém a fagyasztóban még a tavalyi termésből. Mondom most szépen felhasználom. Sütőben megsütöttem, hogy majd késes aprítóval összezúzom, aztán kitalálom hogy s mint. Hát......három darab kiskorú lelkén szárad az a projekt. Ugyanis gesztenye megsült, tepsistől kitettem a konyhapultra, s bár tudták mi a tervem vele, térültem-fordultam és a gesztenyék szublimáltak. De én márpedig gesztenyés tortát akartam enni, sajátot. Így hát.....míg beérik az idei termés (remélem beérik.....vagyis BEÉRIK és kész!!!!!), elmentem a boltba s vettem egy csomag gesztenyepürét. De legközelebb kulcsra zárom a konyhát :p




Hozzávalók 
a tésztaalaphoz: 
  • 10 dkg étcsokoládé, 
  • 10 dkg vaj, 
  • 15 dkg gesztenyepüre, 
  • 40 ml tej, 
  • 2 tojás, 
  • 5 dkg cukor; 
a csokoládékrémhez: 
  • 10 dkg étcsokoládé, 
  • 60 ml tejszín, 
  • 2 tojássárga, 
  • 4 dkg cukor, 
  • 10 g zselatin, 
  • 20 ml víz, 
  • 1,6 dl tejszín; 
a csokoládéréteghez: 
  • 10 dkg étcsokoládé, 
  • 3 dkg vaj, 
  • 30 ml tejszín; 
a morzsához: 
  • 8 dkg cukor, 
  • 10 dkg kesudió.



A tésztalaphoz a csokoládét a vajjal lassú tűzön egyneműsítjük. A gesztenyepürét a tejjel elkavarjuk. A tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk. A vajas csokoládéba belekavarjuk a cukros tojássárgát valamint a gesztenyés masszát. A tojásfehérjéket habbá verjük és beleforgatjuk a csokoládés masszába. Egy tortagyűrűt 18 cm átmérőre állítva kibélelünk sütőpapírral, hogy az oldalára is felérjen a papír, beleöntjük a masszát, majd 170 fokon 25 percig sütjük. 
A csokoládékrémhez a zselatint beáztatjuk a vízbe, majd gőzfürdő fölött felolvasztjuk. A tojássárgát a cukorral egy lábosba tesszük, lassú lángon habverővel folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, míg a cukor elolvad. Vigyázzunk, az elegyet ne hevítsük túl, inkább időközönként húzzuk félre a lábost, ellenkező esetben a tojássárga kicsapódhat. A csokoládét apróra tördelve beletesszük a 60 ml tejszínbe és mikróban felolvasztjuk, majd ebbe a csokoládés elegybe belekavarjuk a cukros tojást. Ezután a felolvasztott zselatint adjuk hozzá. Végül a lágy habbá vert maradék tejszínt, s ezt ráöntjük az időközben kisült és kihűlt tésztaalapra. Hűtőszekrénybe téve 2 órán át dermesztjük. 



A csokiréteghez az alapanyagokat mikróban felmelegítjük míg egyneművé tudjuk kavarni és a csokiréteg tetejére öntjük, és újból a hűtőszekrénybe tesszük, minimum 30 percre. 
A cukrot egy serpenyőbe tesszük és kavargatás nélkül megkaramellizáljuk. Ebbe a karamellbe beleforgatjuk a kesudiót. A karamelles kesut sütőpapírra borítjuk, amennyire lehetséges vékony rétegben. Így hagyjuk kihűlni, majd mozsárban vagy késes aprítóban daraboljuk. Ezzel a morzsával szórjuk meg a torta tetejét.


2016. 06. 20.

Feketeribizlis kókuszos muffin kókuszos vaniliafagyival

Hát a mai nap archívumok kerülnek elő, takarítok a fényképezőgép memóriakártyáján. Ez a desszert is onnan került elő.



Hozzávalók a muffinhoz:
  • 25 dkg liszt,
  • 15 dkg cukor, 
  • 5 dkg vaj
  • 5 dkg kókuszzsír, 
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 1,5 dl kókusztej
  • 2 tojás
  • 1 csapott teáskanál sütőpor
  • csipet só,
  • 2 dl feketeribizli lekvár
A vajat, kókuszzsírt, kókusztejet és a tojást elkeverjük. Hozzáadjuk a cukrot, majd a lisztet, a kókuszreszeléket és a sót. Muffinsütő mélyedéseibe kapszlikat helyezünk. Minden kapszli alját szűk feléig megtöltjük a kókuszos tésztával. Erre egy bő mokkáskanál lekvárt kanalazunk, majd rákerül a következő réteg kókuszos tészta. Szép halvány rózsaszínre sütjük. Sütőből kivéve rácsra tesszük a muffinkapszlikat hűlni. Amikor épp langyos, vagy teljesen kihűlt, egy adag kókuszos vaniliafagyit teszünk a muffinok tetejére és tálaljuk.

2016. 06. 16.

Cseresznyés-nutellás gofri

Tegye fel a kezét, aki a Nutellát nem szereti. Na, ugye milyen kevés kéz van a levegőben?
Ritkán figyel be nálunk nutella, de most ráadásul nem csak sima kanalas nyalánkságként végezte. Erősen még kell jelzővel illették a kiskorúak.



Hozzávalók a gofrihoz: 
  • 20 dkg liszt, 
  • 5 dkg étkezési keményítő,
  • 2 dkg mák, 
  • 4 tojás, 
  • 5 dkg cukor, 
  • 1,5 dl tej, 
  • 10 dkg olvasztott vaj, 
  • csipet só, 
a csokis öntethez:
  • 5 dkg nutella, 
  • 4-5 evőkanál tejszín; 
a cseresznyés öntethez:
  •  40 dkg cseresznye, 
  • 5 dkg cukor, 
  • 1 dl tejszín, 
  • 1 evőkanál étkezési keményítő.


A gofrihoz a lisztet, a keményítőt, a cukrot, a mákot, a sót elkeverjük a tojásokkal, majd folytonos kavarás mellett lassanként hozzáadjuk a tejet majd az olvasztott vajat. Amíg az önteteket elkészítjük, a bekavart tésztát pihentetjük. A csokis öntethez egyszerűen csak felhígítjuk a nutellát a tejszínnel és csomómentesre kavarjuk. A gyümölcsöntethez a cseresznyét megmossuk, szárát eltávolítjuk és kimagozzuk. Egy kis lábosba tesszük a magozott cseresznyét, rászórjuk a cukrot és tűz fölött alaposan összerottyantjuk. Amikor a cukor elolvadt, rászórjuk a keményítőt, elkavarjuk és hozzáadjuk a tejszínt. Felforraljuk és levesszük a tűzről. A felforrósított gofrisütőben kisütjük a gofrikat és az öntetekkel kínáljuk.

2016. 06. 15.

Rákleves

Volt már példa arra, hogy említést tettem egyik kedvenc szakácskönyvemről, mely a Rézi néni nevet viseli. Azon kívül, hogy a koránál fogva egy kincs (száz éves is elmúlt), a másik és talán nagyobb a szentimentális értéke: drága Nagymamimé volt. Időnként elkap a nosztalgiázhatnék, akkor előkapom, lapozgatom, s valami csak készül belőle. Ezen a recepten kikerekedtek a szemeim, mondom próbáljuk ki. Roppant érdekes ízvilág volt, legnagyobb meglepetésemre a gyerekeim nem utasították el csípőből. Hiába no, a gyerekfej olykor megfejthetetlen.



Hozzávalók 4 személyre: 
  • 70 dkg rák, 
  • 1 liter húsleves alaplé, 
  • 1 evőkanál köménymag, 
  • 1 csokor petrezselyem, 
  • 5 dkg vaj, 
  • 1 evőkanál liszt; 
  • pirított zsemlekockák a tálaláshoz.


A rákot megmossuk, a köménymaggal és a petrezselyemzölddel fazékba tesszük, felöntjük az alaplével és addig főzzük míg a rák megfő. Ekkor a rákokból kivesszük a húst. A páncélt ha szükséges összetörjük és a vajban megpároljuk. Megszórjuk liszttel és felöntjük a főzőlével. Amikor felforrt, elzárjuk a tüzet, majd a levet fátyolszitán átszűrjük.Pirított zsemlekockákkal és a rákhússal kínáljuk.

2016. 06. 14.

Cocada

Nos, akkor ha már volt leves, volt főétel...legyen egy desszert is az egykori Portugál gyarmatról, azaz a Zöld Foki Szigetekről.
Annyit elárulhatok, hogy nálunk a dupla adag nem jutott el fotózásig. Kénytelen voltam repetázni, persze úgy, hogy a kiskorúak a suliban legyenek.




Hozzávalók: 
  • 5 tojás, 
  • 12 dkg cukor, 
  • 15 dkg kókuszreszelék, 
  • 5 dkg vaj, 
  • 2 dkg kókuszzsír, 
  • 1/2 citrom reszelt héjja, 
  • ¼ citrom leve.

A tojást a cukorral kikavarjuk. Hozzáadjuk az olvasztott vajat, olvasztott kókuszzsírt, a citromhéjat, citromlevet és végül a kókuszreszeléket. Egy tűzálló tálat alaposan kikenünk kókuszzsírral, beleöntjük a masszát. A tálat egy nagyobb, szintén tűzálló tálba helyezzük. A két edény közé vizet öntünk, és így toljuk a 180 fokos sütőbe.  40-50 perc alatt elkészül.

Tipp: ha először 2 tojást habosra kavarjuk a cukorral, kevésbé morzsálódós süteményt kapunk. Miután alaposan habosra kavartuk, egyenként hozzáadjuk a többi tojást, majd a továbbiakban a fentiek szerint járunk el.

2016. 06. 09.

Canja de galinha – Tyúkhúsleves

Nos, ha már elrepültünk Zöld Fokra, nehogy már egy grillezés/szörfözés után hazajönnénk ;-)
Toljunk be egy tányér levest. Mondjuk húslevest. Szárnyasból. De szakadjunk le a mi klasszikusunkról. Megígérem, nem bánjátok meg :)



Hozzávalók: 
  • 8 db alsócomb, 
  • 1 babérlevél, 
  • 2 cikk fokhagyma, 
  • 4 csapott evőkanál rizs, 
  • 3-4 sárgarépa, 
  • 2 ágacska zsálya, 
  • só, bors.

A fokhagymát zúzzuk, majd sóval együtt bedörzsöljük a combokba. 1-2 órát pihentetjük, majd a babérlevéllel együtt fazékba tesszük, vizet öntünk rá, beletesszük a babérlevelet és főzni kezdjük. Félidőben hozzáadjuk a megmosott rizst és a feldarabolt sárgarépát. Tálalásnál minden tányér aljára teszünk egy kevés zsályát és arra merjük a levest.

S akkor itt egy fotó, melyet a kis szakácsinas legénykém készített. Abszolut saját kompozició


2016. 06. 08.

Polvo grelhado – Grillezett polip

Milyen jó emberi tulajdonság az, hogy az idő mindent megszépít.
Bizonyára, ha 9,5 évvel ezelőtt kellett volna írnom a Zöld Foki Szigeteken töltött szilveszterünkről, csupa negatívizmussal lettek volna tele a soraim. Amiről azért úgy 90%-ban az utazási ügynökség tehetett. Szegény képviselők, azt sem tudták hogyan enyhítsenek a problémákon. A maradék 10% azért az afrikai kultúrának is felróható volt (pl. amikor a befizetett kirándulás elmaradt, mert egyszerűen nem akarták a kis minirepülőt beüzemelni, mellyel egy szomszédos szigetre kellett volna átrepülnünk).
No, de hol van ebben gasztronómia? Hát....elcuccoltunk egyik nyugisabb napunkon a szörfös stéghez. Hatalmas volt a nyüzsgés, ennek a sportnak a hódolói szerint igencsak ideális hely számukra. Nyomták is ezerrel a turisták. Ahol pedig sok a turista, ott enni is kell valamit. Voltak ilyen-olyan klasszikus, európaibb kaják, azokra nem buktunk. De egészben grillezett polipot ott láttunk először. Mondanom se kell, kínálhatták volna a mennyei mannát akár ingyen is, nekem grillezett polip ehetnékem oly hatalmassá duzzadt, hogy bevállaltunk egy elég hosszúra sikerült várakozást mire elkészült a mi rendelésünk. Imádtam minden egyes falatját. Így ennyi idő után már meg nem mondom milyen köret volt mellé, mert egyszerűen nem azon volt a lényeg. Az a polip oly tökéletes volt, hogy hazatértünk után egyből olyant akartam készíteni. Akkoriban még nem is virágzott annyira a netes gasztrokultúra, nekem meg eszembe sem jutott neten utánaolvasni. Gondoltam menni fog. Hát igen. Ment is: kb a kukába. Mert ehetetlen cimkével ellátott rovatunkat gazdagítottam aznap. Így történt, hogy teljesen elment a kedvem az itthoni polipkísérletektől. Mígnem.....
Szóval mígnem tavaly Középső csajom haza nem jött egy horvátországi nyaralásból. Keserű szájízzel. Mert úgy engedtem el, hogy majd tuti fog tengeri herkentyűket enni. Hát....nem kapott. Totál rámszállt, hogy de anya, megígérted, készíts nekem. Készült is egy klassz kis fokhagymás kagylós kaja, hibátlanul be is tolta. Hogy rá pár hónapra újfenn elővegye a csajom a háborgását, s nem kezdi el rajtam követelni a polipot. Hárítottam míg csak lehetett. Meg tovább is kibújtam volna a feladat alól, hacsak egyszer nem jön velem szembe roppant kedvezményes áron egy jókora polip egy darabja. Mondom most vagy soha. És megvettem. Be se tettem a fagyasztóba, mert ha beteszem, félelmemben talán hónapokig ki se veszem onnan. Így hát vettem egy mély lélegzetet, s felütöttem a netet. Lássuk hol is baltáztam el  2007 tavaszán, hogy oly rágós, ehetetlen lett a hatalmas elvárással, lelkesedéssel készített kaja.
Jelentem: hatalmas dolog az internet segítő ereje. A polip pont olyan lett, mint amire vártam. Azaz maga a tökély. Na jó, nehogy azzal jöjjetek nekem, hogy könnyű annyi év távlatából a saját sikerélményemre azt mondani, hogy vetekszik azzal a bizonyossal. Ne tegyétek meg, mert úgy sem hiszek nektek :p Ez olyan volt, és kész. Ja, hogy Kicsilány és Kiffiú fintorgóra vették a figurát? Hát.....Középsőmmel kettecskén többet tudtunk betolni. De nem reménytelen a dolog, utána készült másfajta polipos kaja is (ha egyszer valami beindul.....csak nem hagyjuk a szikrár kihunyni :D ), azt pedig kétpofára tolták. Hát ennyit a válogatásról.
S akkor jöjjön a maga fajsúlyában egy egyszerű kaja, ami bizony a szükséges előkészítés nélkül hatalmas kudarc tud lenni.


Polvo grelhado – Grillezett polip



Hozzávalók: 
  • 1,5 kg polip, 
  • 20 dkg spagetti, 
  • 50 dkg színes koktélparadicsom, 
  • 1 fej fokhagyma, 
  • 5-6 evőkanál olivaolaj, 
  • 1 csokor korianderzöld, 
  • só, bors.

A polipot előfőzzük. Ehhez egy nagyobb fazékban vizet forralunk. Amikor a víz felfőtt, beletesszük a polipot és 5 másodperc után kivesszük. Megvárjuk míg a víz újból felfő és újabb 5 másodpercre forró vízbe merítjük a polipot. Az 5 másodperces vízbe merítést három alkalommal megismételjük, majd negyedszer nem vesszük ki a polipot, hanem 30-45 percig, lassú tűzön főzzük. Amikor a polip megpuhult, a tüzet lezárjuk és a polipot a vízben hagyjuk kihűlni. Amikor kihűlt, vízből kivéve alapocsan lecsöpögtetjük, törlőkendővel felitatjuk a nedvességet. Középforró grillen mindkét oldalon megsütjük. Vigyázzunk, a csápok vége hamar megéghet.
A fokhagymát megpucoljuk, 2/3-át felkarikázzuk, 3-4 evőkanál olívaolajon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a kettévágott paradicsomot. 2-3 percig fedő alatt pároljuk, majd hozzáadjuk a kifőzött, leszűrt spagettit. A maradék fokhagymát áttörjük, elkeverjük a maradék olivaolajjal és az apróra vágott korianderzölddel. Tálaljuk.

2016. 02. 29.

Tavaszi leves - spenóttal, borjúgombóccal


Aki követ a kékbetűsön, az talán olvashatta, hogy ígéretet tettem arra, miszerint ma este megadom ennek a levesnek a receptjét. Hát így történt, hogy szökőév (nem) szökőnapján (mert azt tudjuk, hogy 24-én volt) mégis kerül ide valami a blogra.
Kiffiam ma megkérdezte, hogy:
- Ez milyen leves?
- Tavaszi leves.
- Csak így egyszerűen?
- Na jó. Spenótos borjúgombócleves.
.
.
.
.
- Nyammmm!

És tényleg betolta az utolsó cseppig. S mert répa nem volt benne, így Kicsilány is hasonlóan tett. Hát valóban, nem egy nagy ördöngösség, s mégis egy finom, épp tavaszi levest készíthetünk roppant egyszerűen.

Hozzávalók 4-5 személyre
A gombócokhoz:
  • 50 dkg borjúhús,
  • 1 tojás, 
  • 3 evőkanál zsemlemorzsa,
  • 1/2 hagyma
  • 1 evőkanál olaj
A leveshez:
  • 2 krumpli, 
  • 1 kisebb hagyma,
  • 2 cikk fokhagyma,
  • 2 evőkanál olaj,
  • pici darab gyömbér,
  • 1 csapott mokkáskanál curry,
  • 4 marék bébispenót,
  • só.


A gombócokhoz a húst ledaráljuk. A hagymát apróra vágva az olajon megfonnyasztjuk, majd az összes alapanyagot összegyúrva kis gombócokat formálunk.
A leveshez a hagymát aprítjuk, a felforrósított olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és az apróra vágott gyömbért, végül a krumplikockákat. Megszórjuk a curryporral, felöntjük vízzel. Amikor felforrt, megsózzuk és beletesszük a húsgombócokat. Lassú tűzön, fedő alatt készre főzzük. A végén beletesszük a megmosott és lecsöpögtetett spenótot. Ezzel már nem kell főznünk, a forró leves hőkezeli.


Aki gondolja tehet bele tejfölt vagy egy kis gyenge, gyümölcsecetet.

2016. 01. 25.

Sókéregben sült báránylapocka

Nem tudom ki hogy van a sóval sütéssel. Pár éve addig ügyködtem, míg Oldalborda rábólintott, hogy ugyan süssünk már meg egy csirkét sóba bújtatva. Finom volt, csak a legnagyobb bánatunkra a csirke bőre kuka volt, annyira beitta a sót.
Tavalyelőtt egy disznóvágásos könyv projektjét pártoltam fel. Nem nagyon szívesen emlékszem vissza arra a napra, valami tizen számú kaja készült aznap, a végén nekem több végem volt mint egy sima botnak. Akkor készült egy sótésztában sült tarja. Hát az.....na AZ! Igen, valami Istenkirályság volt. Aztán milyen is az, hogy az embert folyton az új, ismét csak új és megint csak új dolgok kipróbálása hajtja?! Aztán előkerülnek az emlékek, felelevenednek a régi ízek, s eldöntjük, hogy újrázunk. Na persze nem lemásoljuk önmagunkat, hisz az kissé snassz volna. Így lett ezzel a sótésztával is. Most sertéstarja helyett báránylapocka lett vele burkolva. 
Sőt, most azt is elmondhatom, hogy csontos húst is nyugodtan beletehetünk, max a szeletelésnél leszünk csöppet bajban, de legalább nem a nyers húsból a csont eltávolítással vesződünk hosszú perceken át.



Hozzávalók a sótésztához:
  • 75 dkg liszt;
  • 50 dkg durva szemű só (visszajelzést kaptam már arról is, hogy ha ló nincs, a szamár is megteszi alapon a finom sóval is müködik a dolog);
  • 4,5 dl langyos (netán meleg, de nem forró) víz;
  • 2 tojásfehérje;
  • maroknyi aprított zöldfűszer (szükség törvényt bont alapon a szárított is megteszi, jelen esetben morzsolt oregánót és liofilizált korianderzöldet használtam)
A sótészta lekenéséhez:
  • 2 tojássárga
  • 2 evőkanál tej
A tészta hozzávalóit simán összegyúrjuk, majd pár órát pihentetjük. Nyáron hűtőszekrényben, télen bőven megfelel a konyhapulton is, ha nem egy agyonfűtött konyhánk van. Ezután a tésztát enyhén lisztezett munkafelületen 5-6 mm vastag lappá nyújtjuk. Ráhelyezzük a húst (jelen esetben egy báránylapocka, de amint említettem, volt már bő 2 kg-os tarja is). Ha csontos húst burkolunk, akkor csak tegyünk a húsra némi friss zöldfűszert (petrezselyem, rozmaring, metélőhagyma, olasz szalmagyopár, bár i ami épp adott és talál az adott húshoz), ha pedig színhúsunk van, ejtsünk rajta hosszában egy zsebet és abba tegyük a zöldfűszert. Ezután a sótésztát hajtsuk a húsra, zárjuk le. Helyezzük egy tűzálló tálba, s kenjük le a tejjel elkevert tojássárgával.


200 fokra előmelegített sütőbe tolva 1-1,5 órán át süssük.
Ha van maghőmérőnk, tökéletes szolgálatot tehet. 1 óra sütés után nyomjuk a hús közepébe. Ha 68-70 °C között mutat, akkor el is zárhatjuk a sütőt.



Körítésnek ezúttal fokhagymás párolt répát meg párolt brokkolit kínáltam. Mert van a családban aki haragban áll a répával.

2016. 01. 21.

Burgonyasaláta szárnyasmájjal



,Hozzávalók 4 személyre: 
  • 6 közepes méretű burgonya, 
  • 4 szárnyasmáj, 
  • 1 lilahagyma,
  •  ½ dl olaj, 
  • só.
A burgonyát héjában megfőzzük, melegen meghámozzuk és villával áttörjük. A májat a felforrósított olajon megsütjük, majd apró kockákra vágjuk. A hagymát felaprózzuk. 4 db desszertgyűrűbe aljába a tört burgonya felét szétosztjuk, erre tesszük a hagymát és a májat, megsózzuk, majd befedjük a maradék tört burgonyával. Hagymakarikával vagy egy szelet szárnyasmájjal díszítjük a tetejét.