Oldalak

2011. 03. 22.

Mézes kókuszkrémes kosárkák

Volt pár ötletem a Mézigörl hírdette méz témájú VKF-re, aztán nagyvonalakban sikerült az ötleteimmel maradnom. Igaz, a hónap elején készítettem szárnyast zöldség körettel, aminek a pácában volt méz is (kíváncsiak számára itt), tehát nem idegen előttem a méz sütiken-nasikon kívüli bevetése sem. Meg ugye akkor az egyik kitét teljesítése sem bonyolult, miszerint a receptben a hozzáadott cukor mennyisége ne haladja meg a mézét.

 
Egy hete már valami kókuszosra fájt a fogam (na jó, a fogam, nem pedig az a fránya gyökér :D ). Vasárnap már annyira jutottam, hogy összedobtam valami linzeres tészta alapanyagait egy tálba, amit végül tegnap este vettem kezelésbe. Már nagyon égetett ez a mézes határidő. Vettem két kókuszt is (mint nagy kókuszimádó mostanság nem is veszem a kókuszreszeléket, csak a friss kókuszokat, max ha olyant nem találok akkor mondok le az itthoni előállításról). Az este megsültek a kosárkák, ma belekerült a krém. Az természetes volt, hogy nekem ízlett, de a családom is alig bírja abbahagyni az egyes darabok betolását.

Hozzávalók a tésztához:
  • 40 dkg liszt
  • 15 dkg cukor (itt mellélőttem, miután a kosárkák kisültek jöttem rá, hogy mézes verzióban illett volna gondolkodnom, maradjunk annyiban, hogy a krém lett csak mézzel édesítve)
  • 15 dkg zsír
  • 1 tojás
  • 1 tojásfehérje (a recept eredetileg 3 tojás sárgáját ír, de nekem már így is adva volt egy fehérjém, szóval az eredeti receptet átkomponáltam)
  • 1 szűk csomag sütőpor
  • pici citromlé a sütőpor felfuttatásához
  • kevés tej
Minden hozzávalót összegyúrtam, majd a kosárka formákba jó diónyi nagyságú tésztát tettem, s azzal kibéleltem a formákat. Formáknak nem kell semmiféle előkencézés, símán kifordulnak sülés után a sütikék. 180 fokon olyan 8 perc alatt sültek meg.

A következő krémmel töltöttem meg (habzsákom még mindig nincs, Oldalbordától kaptam ugyan egy hatalmas nyomócsövet, de kiderült módosításra szorul, mert XXL-es méretű Góliátra tervezték a pasik).

  • 5 dl tejszín
  • 15 dkg méz
  • 4 dkg étkezési keményítő
  • 25 dkg kókuszreszelék
  • 1 csomag zselatin (10 g-os)
  • 10 dkg vaj
  • kevés víz
 A tejszínt felforraltam, elkevertem benne a vajat. A keményítőt pici vízzel símára kevertem, hozzáadtam a tejszínhez. Visszatettem a tűzre, kevergetve besűrítettem. Mikor kihűlt, belekevertem a mézet és a kókuszreszeléket. Sajna a méztől kissé folyós lett a krém, ezért nyúltam a zselatinhoz (nem akartam keményítőzni, mert akkor ismét forralás, s akkor már hiába bele a méz). Egy tasak zselatint kevés vízbe áztattam (közel sem annyiba mint az az útmutatóban olvasható), majd a leírás szerint gőzfürdő felett olvadásig kavargattam. Utána zutty bele a krémbe, majd kis ideig hűtőszekrény. Onnan kivéve a krémet jó alaposan megkavartam, s mehetett is a kosárkákba.


A fotón látható üvegben a méz bodzavirágokkal már egy szűk hónapja össze van zárva. Nem azzal készült a krém, szándékosan, mert a kókuszt akartam domináns íznek. De nagyon finom kis mézhez jutottam így, jó lesz a gyerkők esti tejcsijéhez kis változatosságképp.

4 megjegyzés:

Ottis írta...

Jaj az a bodzalé, mennyire kívánom!

Bianka írta...

Juj de kis guszták

Jade írta...

Nagyon szepek! Eszembe juttattad, hogy talan tobb, mint egy eve nem sutottem ehhez hasonlo kis kosarkakat, pedig milyen finomak!!!

Sandra G. írta...

valami istenien néz ki...