Oldalak

2011. 06. 24.

Almabor

Még mielőtt azt hinnétek, hogy itt is bezárt a bazár, igyunk egyet egymás egészségére. Koccintsunk egy pohár, Oldalborda készítette almaborral. Kinek tölthetek?

Recept hamarosan.

2011. 06. 20.

Sóskás töltött paprika

Szeretem a töltött paprikát. Bármikor jöhet. Ezért aztán télire is bíztosítom magamnak eme ételnek az alapanyagait. Szoktam paprikát eltenni paradicsomlébe. Majd annak is eljön az ideje, hogy feltegyem az üvegbe "téliesítését", most azonban egy újabb ízvilágú töltött paprikát csináltam a közelmúltban, s azt hoztam közszemlére. 



Hozzávalók:
  • 8-10 tölteni való paprika (jőhet a pince mélyén rejlő üvegből is, de akkor már alig kell hozzá paradicsomlé)
  • 1 liter paradicsomlé
  • 50 dkg darált hús (disznó, marha, szárnyas, vegyes...ízlés szerint)
  • 10-15 dkg rizs (annak függvénye, hogy mennyire szeretjük rizsesen a tölteléket)
  • kis fej hagyma
  • kevés olaj
  • só, bors
  • cukor (annak aki úgy szereti, főleg a paradicsom savasságát ellensúlyozandó)
  • 4-5 maréknyi sóska ( ezt is lehet üvegben eltettet használni)
Egy kevés olajon az apróra vágott hagymát megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk az előzőleg megmosott, lecsöpögtetett rizset. Ehhez hozzádolgozzuk a húst, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk. Aki nem bízik abban, hogy a töltelék nem fog eléggé összeállni, az nyugodtan keverjen bele egy tojást.

Ha nem üvegben eltett paprikákkal dolgozunk, akkor a paprikák tetejét levágjuk, torzsát, magokat eltávolítjuk (nagymamám igencsak finom paprikást készített a magokból-torzsákból). A kész paprikákat a rizses-húsos töltelékkel megtöltjük.
Abban a fazékban amiben főzni szeretnénk majd a paprikáinkat, kis olajat hevítünk, a megmosott, nagyobb száraitól megtakarított sóskákat megfonnyasztjuk, majd levesszük a tűzről. Ha eltett sóskát használunk, ez a mozdulat szintén átugrandó.
A paprikákat egymás mellé állítjuk a fazékba, felöntjük a paradicsomlével, ha elég sűrű a paradicsomlevünk, akkor vízzel hígítjuk egy keveset. Sóval, borssal, igény esetén cukorral ízesítjük. Ezzel a fazék alján levő sóska szétfő majd. Ez egy kicsit sűríti is a levet.
Tejföllel tálaljuk.
Hatalmas sikere volt, annak ellenére, hogy a zöldes szín nem épp önmagát kínálja a gyerekeknek.



Májgombócleves

Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a szóban forgó levest, elég ritkán készítem. Megkockáztatom: nagyon is ritkán. Szerencsémre nem is olyan rég Oldalborda azzal állított haza, hogy letett a konyhapultra olyan 75 dkg körüli májat (jelen esetben sertés) és kijelentette: ebből májgombóclevest készíts, jó?
Lehet ilyen kérésnek ellenállni? Persze, hogy nem.

Egy klasszikus zöldséglevest tehetünk tartalmasabbá némi májgombóccal mint levesbetét.
Hozzávalók a májgombóchoz:
  • 20 dkg máj (kedvünk szerint sertés- vagy marhamáj)
  • fél fej közepes méretű hagyma
  • 1 tejbe áztatott zsemle
  • 1 tojás
  • búzadara
  • zsemlemorzsa
  • só, bors, majoránna
  • kevés olaj vagy zsír a hagyma párolásához
Az apróra vágott hagymát a zsiradékon megpároljuk, kihűtjük. A májat húsdarálón ledaráljuk (ha bíztosra akarunk menni, hogy az erek, hártyák nem maradnak benne, akkor késssel nyugodtan kaparjuk el a májat egy vágódeszkán), hozzáadjuk a hagymát, tojást, a kicsavart zsemlét, fűszereket, majd annyi darát és zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy gombócolható legyen (a mennyiség függ a hagyma párolásához használt zsiradék mennyiségétől, a máj minőségétől, a tojás, zsemle nagyságától).
Az így elkészált masszából gombócokat formálunk, amit akár egyenesen zöldséglevesbe, akár ételízesítős (Vegeta, Delikát vagy hasonlók) vízben főzzük ki, majd úgy adjuk a kész levesünkhöz. Ajánlatosabb először egy próbagombócot főznünk, ha netán túlzottan puha a massza, s a gombóc szétfő, még tegyünk bele némi zsemlemorzsát. Ha nagyobb mennyiséget sikerül készítenünk, akkor egy műanyag dobozban nyugodtan fagyasszuk le. Mivel máj az alapanyaga, ezért másképp hosszabb időre nem tárolható még hűtőszekrényben sem.
Leveshez:
  • 0,5 kg vegyes leveszöldség (tetszőlegesen választhatuó: sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, karfiol, zellergumó, paszternák, brokkoli, burgonya, gomba, paradicsom, zsenge kukoricaszemek, zöldborsó, szárzeller)
  • 5 dkg vaj vagy olaj
  • só, bors, zöldfűszer (petrezselyemzöld, lestyán, zellerzöld)
A zöldségeket apró kockákra vágjuk, a megforrósított zsiradékba tesszük, megsózzuk, megpároljuk, felöntjük annyi vízzel, hogy kissé hígabb levest kapjunk, hisz a levesbetétként készített májgombóc tartalmasabbá fogja tenni. Mikor felfőtt, borsot szórhatunk bele, mikor lezárjuk a tüzet, szórjuk a tetejére a használt felaprított zöldfűszert.
Aki szereti, az így elkészült levesbe tehet némi tojásos-tejföles habarást, savanyíthatja kis citromlével.
Jelentem volt példa arra, hogy a májat szép türelmesen elkapargattam, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akkor még csak Elsőszülött volt megszületve, türelmem, időm is több volt. Aztán gondoltam, hogy kipróbálom milyen lesz, ha ledarálom. Azon erek, hártyák amik nagyon kikívánkoztak a májból, azok a daráló késéreszépen feltekeredtek, a gép elmosásakor szépen levettem onnan, s mehettek a kuttyok lábosába. És a hatalmas mennyiségű májból fagyasztottam is le ha már egyszer adva van az alapanyag és pancsolok alapon.

2011. 06. 19.

Pool szezon rajt

Tombol a vakáció. Már annak aki közösségbe járt. Elsőszülött végül jobb jegyekkel zárta az évet mint amilyent egy adott pillanatban feltételeztünk. Amit meg egyáltalán nem várok, de szerintem ő sem, az a következő tanév, hisz V-ik osztályt kezd, vége a jó világnak mikor még csak Tanítónéni volt. Középső csajom év végi bizonyítványában semmi extra nem volt, aki évközben 99%-ban nagyon jó minősítést, két db mínusz nagyon jót meg 1 v. 2 csillagos nagyon jót hozott haza, az csakis szuper ügyeske lehet. Kicsilány is tündérbogyó volt az évzárón, a legaranyosabb jelenet, hogy egy másik kislány belesült a versikéjébe, ő pedig odahajolt és súgta a fülébe. Kész lettem volna megzabálni, főleg mert az előző 2 ünnepélyen végig az ölemben sunyított.
Kiffiú pedig elment Mamázni, megpróbálják a sejjhajjt pelustalanítani. Érdekes történetek már jutottak el hozzám ezzel kapcsolatban. És már nagyon várom vissza a drágám, tuti ő is imádta volna a mai napot.
Történt ugyanis, hogy sikerült üzembe helyezni a medencét az idén (tavaly mikor olyan idő lett volna, vakáción volt a gyereksereg, utána meg az idő volt kedvezőtlen). Tavaly gyúrtam egy napelemes medencefűtő berendezésre. Mikor a pénzt összehoztam rá, akkor azt mondták nem tartanak készleten (Bp-ről szerettem volna). Hát könyörgöm, ha június első felében nincs készleten, talán októberben próbálkozzon az érdeklődő? Akkor jött az ötlet, hogy polietilén vízcsövet tegyünk a medence mellé, s abban keringessük a vizet, lévén a cső fekete. Tegnapi meg a ma reggeli órák erre mentek el, hogy a 200 m-es tekerítésbe is juttassunk elegendő vizet, a levegőt meg sikeresen ebrudáljuk kifele. A legnehezebb az volt, míg eltelt annyi idő, hogy a 16,5 fokos víz közelítsen bár a 19-hez, hogy beleengedjem őket. 

Már közel két órája "áznak", az előbb szállítottam nekik némi megyes-fenyőszörpöt bodzaszörpből készült jégkockákkal. 


Nagyon úgy néz ki nem fagytak bele a vízbe, a poharakat üresen kaptam vissza.

Ja, hogy a teraszon már alig van hely megfordulni, lévén a trambulin és a medence is rendeltetésének megfelelően van üzemben, az max csak a grillezést zavarhatja, ha netán más is jön látogatóba.

Akkor a nagyobb asztal csak svédasztalként működhet.
Mostanság a nyár nálunk júniusra esik. Élvezzük a pancsit amíg lehet.


2011. 06. 17.

Mai vacsorám

El vagyok kényeztetve (no persze nem száll a fejembe).
Ma délben a desszert kürtőskalács volt, igencsak pozitív fogadtatással. Oldalborda délután aludt egy jót, majd egy konyhai megjelenésem alkalmával épp ki nem rakott onnan, hogy meglepetés vacsora készül. Több se kell, visszajöttem a szobába. Kis idő elteltével érkezett az itt látható tányér meg a fényképezőgép. Fotót is készített. Legkevesebb amit tehettem, hogy megköszöntem (és még kaptam utána 1 szeletkét), s most meg is mutatom.
A kenyér tetején zsírban pirított fokhagymakarikák voltak. Az az eléggé beégett fehér rész a fotón az fenyőkéregbe töltött juhtúró, úgy kérgestől szeletelve. A pirítóskenyér meg azért olyan sötét (neeem, nem járt a tengerparton), mert Oldalborda némi paradicsompürét kis vízzel elkevert, belevágott néhány lapi bazsalikomot, a kenyérszeletkéket megforgatta a paradicsomos lében, majd a fokhagymákat kiszedve a zsírból, a kenyerek csüccsentek bele. Érdekes mód nem szoktam zöldhagymát fokhagymával enni (persze salátában más, ott egyéb zöldség is van), de ez naaaagyon ott volt.
Köszönöm szépen a vacsorát.

2011. 06. 15.

Császárzsemle

Mostanában történt párszor, hogy eltátottam a szám, nem volt öregtészta a hűtőmben. Na persze az egy éjszaka alatt összehozható, igenám de mikor úgy számolom, hogy tízóraira még elég lesz szendvicsnek a lányoknak, épp akkor nem felel meg a műzli nekik vacsorára. Olyankor pedig ugrik a kenyérsütés. 
Ilyen alkalmakkor, de nem csak, készülnek a péksütik. Különféle zsemlék, kiflik. Császárzsemlét rég nem készítettem, ideje volt. Ez épp Pünkösd hétfő délben sült, a 2 kisebb lány lelkesen szórta a tetejükre a magokat. Formázást egyéb fontos tennivalójuk miatt kihagyták.



Hozzávalók:
  • 0,7 kg liszt
  • 2 dl langyos tej
  • 2,3 dl langyos víz
  • 2 tk só
  • 1 tk cukor
  • 2 dkg élesztő
  • 5 dkg vaj (vagy margarin)
  • mák, szezámmag, napraforgómag, lenmag, zabpehely a szóráshoz (vagy ami épp van otthon)
A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe teszem, kivéve a vajat. Dagasztó programot elindítom, közben a vajat felolvasztom. Mikor a tésztát összedolgozta a gép, apránként hozzáadom az olvadt vajat. Tovább dagasztom, míg a dagasztó program lejár. Ezután egy jó órát kelesztem (nem szeretem ha a kenyérsütő kelesztő funkciója teszi ezt), majd következik a formázás. A megadott tésztát 12 részre osztom, mindeniket jó hosszúra megsodrom (kb. 40-45 cm), majd megformázom. Lévén nem igazán tudom ezt sem jól körbeírni, sem fázisfotókkal illusztrálni, ha netán akad olyan olvasóm akit ez érdekel, az megtekintheti itt, Limara oldalán.
Sütőpapíros tepsire tettem, 6 és 6 db-ot. Volt egy felhasználatlan tojásfehérjém, azzal lekentem a zsemlék tetejét, majd megszórtuk külömböző magokkal. Még keltek olyan fél órát, majd 200 fokos sütőben 25 perc alatt sültek meg. 
Érdekes mód az ilyen adag zsömik sokkal hamarabb elfogynak mint a hasonló mennyiségű lisztből készült kenyér.

2011. 06. 13.

Akácszörp

Unjátok már a szörpöket? Én nem. Most egyszuszra ez az utolsó, ígérem.
Szóval az úgy volt, hogy blogról-blogra vándorolva láttam itt-ott az akácvizet. Hát azt nekem száz literes hordóban kellene csináljam, hogy ne helyben elégedetlenség legyen, mert fél perc alatt elfogyott. Így aztán kaptam magam, továbbgondoltam az egész akácos dolgot, s megalkottam életem első akácszörpjét. A bodzás mintájára. Először úgy gondoltam, hogy a bodzaszörp receptje alapján a nagy tányér bodzát helyettesítem egy nagy marék akácvirággal (akácfáról a virágot miután Oldalborda leszedte, én a nyelekről még az apró virágokat levettem, csak az a kis zöld maradt rajta ami a szirmokat összefogja). Miután egy napot állt az egész, belekóstoltam, semmi különös ízt nem észleltem. Csak cukor adta édesség, no meg citrom és citromsav adta savanyúság. Hát ez így nem okés alapon, lett még szedve akác. Azt már nem mértem marékszámra, hogy mennyit tettem utána, de visszagondolva még olyan másfélszeres mennyiség lehetett. Így most azt adom meg.



Hozzávalók:
  • 100 nagy marék akácvirág
  • 4 kg cukor
  • 2 liter víz
  •  60 dkg citom
  • 10 dkg citromsav
A vizet egy fazékba odatettem főni, hozzáadtam a cukrot, majd mikor a cukor elolvadt, tüzet lezárom. Cukorszirupot kihűtöm (ha időm engedi, magától is kihűlhet), majd beleteszem az akácvirágot, a karikára vágott, kézzel kicsavart citromot és citromhéjat, citromsavat. Lefedem, hagyom 6 napig állni. Közbe belekavarok. Utána leszűröm,  üvegekbe töltöm. Ebből nekem most olyan 5,3 liter szörpöm lett. Mivel ilyent még nem tettem el soha, kis tartósítószert tettem bele, prevenciónak.
A visszamaradt virágokra kevés vizet öntöttem, jól átkevertem a virágokat benne, majd leszűrtem. Ezt 1:3 arányban hígítva fogyasztottuk. Fogalmam sincs miért lett gyönyörű pirosas színe, fehér akácot használtam.
Amire Édesanyám hívta fel a figyelmem, hogy Gyuri bácsi, a füvesember könyvében olvasta, akácnál 3 nap után szünetet kell tartani, mert nagyon savtalanítja a szervezetet. Hát majd betartjuk, nem lett olyan sok szörpi. Fejenkéntre leosztva nem is jön ki egy liter.

Teszek egy upgrade fotót, ez még vasárnap este készült amikor az üvegek masíroztak a pincébe
Balról jobbra: menta, akác, bodza és fenyő. A fenyős üvegek között van egy eltévedt bodza is, a hátsó sorban.

Bodzaszörp forever

Imádom. Imádjuk.
Tavaly Kiffiú keresztelőjekor megfertőztem a tágabb családom, a baráti kört, no még a Reménység Házban tartott bulin a konyhába is berendeltek, hogy biza onnan csak a bodzaszörp receptjének megosztásával távozhatok. Idén pedig húgom, barátnőm, sógornőm ismételten kérték. Újból megadtam. Jövőre már kénytelenek lesznek rákeresni itt a blogon. Hú, de előrelátó vagyok. És nagyon szeretem a bodzaszörpöt. Vagy már mondtam?

Ez a recept tényleg csúcs, gyerekkoromban egyszer hatalmas savat is csinált az akkori bodzaszörp, nem is bírtam elmagyarázni mi bajom, csak nyafogtam, hogy valami rágja a torkom. Abban a szörpben emlékeim szerint még ecet is volt. Ebben nincs.

Hozzávalók:
  • 100 nagy, tenyérnyi méretű tányér bodza (ha kisebbek, akkor két virágot számítok egynek)
  • 10 kg cukor
  • 5 liter víz
  • 20-25 dkg citromsav (ízlés dolga, én most csak 16 dkg-ot tettem az adagba, mert ennyi volt itthon)
  • 1,5 kg citrom

A vizet odateszem egy naaagy fazékba forrni. Rögtön beleteszem a cukrot, s fel sem kell főzni, amint a cukor elolvadt, a tüzet le lehet zárni. Hagyom, hogy a cukorszirup kihűljön. Ekkor mennek bele a bodzavirágok. Lévén nálunk a nagy kertből van, így szóba sem jön, hogy a virágokat lemossam. Tiszták azok, s ha mosom, akkor a sok értékes, aromát adó virágport mosom le róluk. Szóval bele az összes virág. A citromokat karikára vágom, s belecsavarom a fazékba, majd a citromhéjat is beleteszem. Jön a citromsav, majd a fazék fedele. 5 napra a konya ablakába teszem (tavaly a kamra járólapján várakozott). Ha eszembe jut, olykor belekavarok. 5 nap után leszűröm, üvegekbe töltöm. Némi tartósítószert teszek bele, úgy vettem észre igényli. Mármint az az adag ami üvegekbe téve megy a pincébe. Semmi forralás, semmi dunsztolás, tehát beletöltöm az ásványvizes pillepalackokba, kis tartósítószer, kupak rácsavar, palack felíratoz, irány a pince. Na persze egy adag az nagy kihívás, hogy a pincébe menjen avagy azonnali fogyasztás tárgya legyen. 
11,5 liter lett belőle. Ja, a leszűrt virágokat kevés vízzel felöntöm, átkeverem, s azt is leszűröm (kicsavarom). Még ezt is lehet hígítani, persze ezt ajánlott azonnal fogyasztani.

Nálam most az első beült a pincébe, a második adaghoz a lányok megszedték már a bodzát. Nekem cukrot kell vennem meg citromot, citromsavat.
Gyúrok még a hársfa szörpre. Tavaly elszúrtuk, mire észbekaptunk, elvirágzott a hárs. Remélem idén elcsípjük. A kis "pillangójukat" már kidobták, már csak a virágok kell nyíljanak. 1-2-3 nap, remélem.

S akkor egy update fotó, ez kimaradt a bejegyzés írásakor, bár a fotó a gépen volt. Szóval a citromok héjját nem lereszelve, hanem a karikákat mindenestől kell a fazékba tenni. Így ni:

2011. 06. 12.

Fenyőszörp

Gyerekkoromban Édesapám Balánbányáról friss fenyőtobozokat is sikerült olykor beszerezzen. Édesanyám abból naaaagyon finom szörpöket készített. Aztán ama forrás eldugult, maradt a fenyőújulásból, a friss rügyekből készített. Anyukám más recept alapján készíti, az Oldalbordánál nem jön be (van egy icipici karamelles beütése, s nála a karamell kizáró tényező). Így aztán mi most már sokadik éve eme roppant egyszerű recept alapján készítjük e finomságot, ami nem utolsó sorban kiváló köhögés csillapító, Kiffiúnak már nem egyszer ez vált be. Mindig úgy osztom, hogy legalább egy fél liter szörp bevárja a következő készítést. Hátha így az ördögöt, a köhögés ördögét alvásra lehet kényszeríteni.

Mi múlt szombaton két hatalmas bevásárlószatyorral szedtünk (meg még egy csomó mentát is) kettecskén, a nagylányok a Bolonya Plébániánál minden évben megrendezett kétnapos gyermeknapi rendezvénysoroaton voltak. Kiffiú meg Kicsilány Édesapámmal hancúrozott, Anyukám maguknak szedte az újulásokat.

Hozzávalók:
  • fenyőrügyek
  • cukor

Egy nagy befőttesüvegbe rétegezni kezdjük a fenyőhajtásokat a cukorral. Egy nagy marék fenyőhajtás, rá némi cukor (én egyenesen a zacskóból töltöttem, a pasim merőkanállal adagolta - úgy szerintem kínlódás), a lényeg, hogy nem kell fehér cukorréteg legyen, de a cukor fogja a nedvesség kiválasztódását beindítani. Meg ugye a cukor fogja az egészet tartósítani télire. 
Mikor az üveg megtelik, akkor egy kistányérral lefödjük, s hagyjuk állni. Nem kell sem kimondott nap, sem árnyék, mi most a konyhaablak keleti fekvésű részébe tettük.
Másnapra már természetesen a rétegezés összébb esik, ha több üvegben/edényben rétegeztünk, akkor most nyugodtan lehet belőlük felszámolni. Mi vasárnap este egy félig rétegezett nagy fazakat számoltunk fel, hétfőn további két kisebb üveget. Így végül egy db 15 l-es, egy 12 l-es és egy 8 l-es üvegben maradtak. Mint említettem két nagy bevásárlótáskányit szedtünk, ehhez 10 kg cukrot használtam el.
A befőttesüvegekben addig kell hagyni, míg a fenyőhajtások már jól megsárgulnak, s eléggé úszkálnak a szörpben (nálam most egy egész hetet várakoztak a leszűrésre). Akkor leszűrjük, üvegekbe töltjük, kupakot teszünk rá, és ennyi. A kicsöpögött hajtásokat természetesen át lehet mosni, s adva van az azonnali használatú finom itókánk (annak függvényében mennyi vízzel mossuk át még kell a kapott szörpöt hígítani vagy sem). Nekem most 11,5 liter szörpöm lett, a "mosólevet" még nem szűrtem le. Szerintem szörp liter árának igencsak barátságos, s ha a köhögéscsillapító tulajdonságát is nézzük, akkor szinte ingyen van.
A második kép tegnap készült, abból a három üvegből került ki az említett 11,5 liternyi szörp.

2011. 06. 11.

Cseresznyés pavlovácskák

Adva volt a hűtőszekrényemben 7 tojásnak a fehérjéje. Mire is gondoltam volna elsősorban a hasznosítás címszó alatt? Pavlova. Míg a lányok edzése tartott, megjártuk magunkat a piacon. Eper ronda és drága. Cseresznye látszatra szép, ára barátságos. Nosza vettünk bő másfél kilót. Enni, meg édességnek is.
Készítettem én már nagyméretű verziót is, de most épp a kisebb kiszerelés volt soron.



Hozzávalók:
  • 7 tojásfehérje
  • 30 dkg porcukor (apró szemű kristálycukorral is működik, készítettem már úgy is)
  • 1/2 l tejszín
  • cseresznye a tetejére (itt a mennyiség relatív. lehet szépen egymás mellé tenni a gyümölcs darabkákat, de lehet egymásra helyezni, eltolva. utóbbinál persze több kell)
Tudom, vannak akik kiskanál ecettel meg némi keményítővel is megfejelik a habcsók alapot, én nem teszem. Anno, még a '80-as években Nagynéném eladásra készített gyönyörű színes habcsókokat,olyan tételben, hogy eleinte az volt a mottó, hogy leért bíztos Tusnádfürdőig, majd talán Brassóig, Bukarestig is bőven ki lehetett volna rakni az útszélét hol tömör, hol épp lyukas karikákkal. Tehát ha valaki, akkor ő rengeteget készített. Emlékeim szerint keményítővel nem, ecettel próbálkozott. Nem mindig került bele. Sőt, utóbb egyáltalán nem. Ha neki bejött, miért tegyek én hozzá?
Tehát a fehérjét icipici csipet sóval elkeverve a mixer táljába teszem (igaz, sót ő soha nem tett bele, de én úgy vettem észre jobb lesz a hab ha alkalmazom), s keverni kezdi a gép. Mikor már szinte kemény a hab, akkor apránként hozzáadom a cukrot, s jó keményre kevertetem. Sütőpapírral bélelt tepsire kis halmokat kanalazok, formára igazítom, 130 fokos sütőben, alsó-felső fűtéssel, fél centire nyitott sütőajtóval, kb 1,5 óra alatt megsütöm. Nekünk jobban bejön ha roppan a habcsók, s nem nyúlik a közepe, még ha nem is annyira autentikus, teszem fel.
Tejszínt felverem (tényleg sokkal jobb ha akár fél órát-órát is a fagyasztóban tölt a tejszín felverés előtt), nyomócsővel a habcsók karikákra halmozok belőle, a tetejét kimagozott, fél cseresznyeszemekkel díszítem. Utána már csak a humorizálás következik, ki mennyire keni össze magát a tejszínhabbal. Mert addig esszük, míg elfogy. Hja, hogy ma épp az ebéd vacsorára tolódott ki eme finomság miatt? Fátylat rá, senki nem ellenőríz.

Menta indítja a szörp szezont

Minden évben teszünk el fenyőszörpöt. Aztán évről-évre bővül a paletta. Most épp Tücsök Bogárnál még februárban olvasott mentaszörp készült el. 

Hisz az úgy volt, hogy elmentünk friss fenyőhajtásokat szedni ma egy hete. Olyan helyre keveredtünk az erdőben, ahol friss fenyőhajtás nem igazán volt (később azt is kaptunk), de mentát szinte kaszálni lehetett. Nekem sem kellett több. Egy hatalmas szatyorral hoztunk haza. Nagyon fini itóka készült belőle. 

Úgy esett, hogy pontosan betartottam a kiszemelt receptet, bár eslő 2 napban rettenet bántam, hogy annyi citromsavat tettem bele. Ma már azt mondom, hogy ez egyáltalán nem baj. Tehát még üvegbe töltés után is értek össze az ízek. Havason jártunkban még fogunk mentát szedni. Szörpnek is, de szárítva télire teának is.

Hozzávalók:
  • 5 hatalmas marok mentalevél (szárakról levéve a levelek)
  • 5 kg cukor
  • 5 l víz
  • 5 db. citrom
  • 25 dkg citromsav.

A menták teljesen tiszták voltak, így nem mostam meg. A lapikat a citromkarikás vízben áztattam kb 24 órát. Másnap a cukrot hozzáadtam, felforraltam, forrt bő 15 percet, majd hozzákevertem a citromsavat, lezártam a lángot. Hagytam még kissé kihűljön, jól ázzon ki a menta. Utána leszűrtem, újból felforraltam, üvegekbe tettem és száraz dunsztba tettem. Ideje lenne onnan kivenni, s kivonuljanak az üvegek a pincébe.

2011. 06. 10.

Hogyan szeretek főzni

Hogyan is? Hát bárhogyan. És bárhol. Persze nem bárkinek, nincs mindig kapacitásom a válogatós-finnyásokra külön figyelmet szentelni. De szűk családomban ilyen nem igazán van. Na persze előfordul pár dolog ami egyikünk-másikunknál tabu, de amúgy tényleg.
No, de eme bejegyzés másról kellene szóljon.
Minap érkezett egy kérdés, ami már több blogon körbejárt. Hozzám Alíztól érkezett. Ki hogy szeret főzni?
A kérdéseket szépen bemásolom, a válaszokat, mint sokan mások, megvastagítom, kiegészítem.

A. Hogyan választod ki, mi kerüljön az asztalra?

1. Recept alapján, ezt követően vásárolom meg a hozzávalókat
2. Az otthoni alapanyagokat felhasználva, kiegészítve
3. Másként / változó (mondd el, hogyan?)

B. Hogyan főzöl és blogolsz?

1. Főzés közben fotózok, jegyzetelek
2. Főzés után fényképezkedek és leírom a receptet
3. Másként / változó (mondd el, hogyan?) Jegyzetelni csak akkor szoktam, ha épp bíztosra tudom nem fogok emlékezni a felhasznált mennyiségekre. Fotózni álltalában utólag szoktam, bár néha befigyel 1-2 fázisfotó is. Mostanság azonban sűrűn előfordult, hogy a fotózás sajna elmaradt. Akkor a bejegyzést is buktam, mert fotó nélkül nem közlök semmit.
C. Milyen alapanyagokat használsz?

1. Kizárólag a legjobb minőséget - függetlenül az árától
2. A legolcsóbbat, függetlenül a minőségtől
3. Középminőséget - figyelek az árakra és a minőségre egyaránt. Sajnos mostanság a zsebünk eléggé lapos, így igencsak lennebb kell adnom a kajás kiadásokat. Remélem lesznek szebb napok is, s arra nem sokat kell várni.

D. Mennyire tartod be a receptben előírtakat?

1. Teljes mértékben
2. Egyáltalán nem figyelem
3. Esetenként hozzáadok/kihagyok belőle - Van ahol nem árt a mennyiségeket betartani. De ízekkel akkor is jó játszani.

E. Mennyire hasznosítod a fölöslegesnek tűnő maradékokat? (süteménylapok szélei, tojás egyik része - sárgája, fehérje stb...)

1. Kidobom/elöntöm
2. Tárolom amíg felhasználásra kerül - Soha nem voltam a pazarlás híve, most még inkább figyelnem kell a fránya anyagiak miatt. De a tányérból kikerülő maradék az mindig a kutyáké. Kukába kaja nem kerül nálunk.
3. Azonnal felhasználom
Ki(k)nek is adjam tovább?
Ha van kedvetek, akkor válaszoljatok.

2011. 06. 09.

Napló torta

Elsőszülöttem az autós torta láttán előállt egy óhajával. Lévén IV. osztályos, búcsúznak a tanítónénitől, az osztálytársaival beszélték, hogy szeretnének a tanítónéninek egy meglepetést, éspedig egy tortát. Csajom rám gondolt. Bár dícséretére szóljon, hogy most nem vállalta el előre a beleegyezésem nélkül. Hát belementem. Na persze akkor még nem tudtam, ami menet közben derült ki. Mikor már nem tudtam visszakozni. Éspedig, Kicsilánynak az ovis ünnepélye ugyanazon nap van mikor Elsőszülött elemis búcsúztatója. Szerencsémre azért a két kezdés között volt 2 óra, reméltem az ovist nem húzzák soká, s elérünk a város másik felében levő suliba. Nehezményező tényező az időjárás volt, rettenet hőségben mit kezdek a tortával míg az oviban vagyunk. Na persze egyik osztálytárs sem vállalta be a torta 2 órás tárolását. Én meg féltem, hogy az autóban a napon majd tropára megy. Szerencsémre a rekkenő hőség alább hagyott, még kis eső is szemerkélt. Így torta kibírta a 2 órás autózást, épségben megérkezett a suliba.

Tanítónéni kellően meglepődött, tetszett neki. Még a vágás jogát is megkapta, állítólag nem igazán szokott ilyensmit csinálni. A 4,2 kg-os torta majdnem teljesen elfogyott, de ami számomra dícséret, hogy nem csak a tányérokra lett szétosztva, hanem onnan is elfogyott. Volt is elismerésben részem amit a többi szülőtől kaptam.
Szerettem volna, ha van kis tulipán szaggatóm, mert akkor nem kézzel kellett volna az egészet hosszasan kivagdosni. 

Egyedüli dolog amivel teljesen elégedetlen vagyok, az a tortán levő felirat. Észbontó mennyire nem megy nekem a szépírás. Hiába no, anno II-ik osztályban a szépírás miatt úszott el a legjobb tanulói titulusom. Azóta ez max csak romlott, nem javult.
A fondanthoz használt porcukorral egyáltalán nem vagyok megelégedve, ezt a márkát sem fogom többet venni. Ezért nem is volt a tortának az igazibb napló kinézetele, nem volt erőm külön "pancsolni" fehér fondanttal a lapokat mímelve.
A fondant készítésnél a megadott vízmennyiségnél 1 kanállal helyettesítettem mandulaaromával. Avatatlan ízlésűek marcipánnak vélték. Így nem is volt olyan veszett édes érzés, Oldalborda szerint is jó volt így.

2011. 06. 07.

Díj: Tetszik a recepted

Pár napja állandó olvasói táborom bővült, alig néztem meg, hogy ki az, máris megdobott egy díjjal. Ezt nevezem gyorsaságnak. Kedves Martinelli, nagyon szépen köszönöm. Remélem ha elkészíted, akkor nem fogsz csalódni a rahátos kifliben.

Na, ez a fenti pár sor még május óta várakozik a továbbiakra.
Most akkor nem is szaporítom a szót, hanem rátérek a lényegre. Díjjal járó kötelezettségnek jár, hogy bejegyzést írok róla, majd kiteszem a blogomba a díjakhoz. Továbbiakban elgondolkodom, hogy melyik gasztrobloggernek köszönhetem meg azt, hogy volt szerencsém kipróbálni valamelyik receptjét, s annyira tetszett, hogy érdemesnek tartom kiemelni.
Nos, akkor 
Limara: mindennapi fehér kenyér (meg egyáltalán a kelt tészták rendszeresítése a konyhámban)
Maimoni: muffin formában aranygaluska  mondjuk a recept épp nem, de a muffinformás ötletet innen vittem, nagyszerűűűűű 
BéVé: Csőben sült kelbimbó
Sedith: Félperces majonéz (ezt már láttam máshol is régebben, csak olyan hitetlen Tamás módra nem mertem belevágni. Edithnél látva aztán mégis. megérte)

Azt azért hadd mondom, hogy teljesség igénye nélkül emelődtek ki a fentiek. Természetesen úgy receptek mint bloggerek is kerülhettek volna még ide. Akik a díjat megkapták, s már írtak ezzel kapcsolatban, vagy akik úgy gondolják nem veszik aprópénzre mások blogjaiból merített ihletet, hát ne tegyenek semmit. Kötelezettség nincs.

Zöldséges hal fokhagymás tejföllel




Hozzávalók:

személyenként 1-1 halfilé (pl. 1 kg pangasius)
sárgarépa
brokkoli
karfiol
kukoricakonzerv
zöldhagyma
tejföl
fokhagyma

A zöldségeket megtakarítjuk, felkockázzuk. A kukoricakonzervet lecsöpögtetjük. A sárgarépát, brokkolit, karfiolt közel készre pároljuk, a halfiléket szintén kissé megpároljuk. Egy jénai tál aljába eloszlatjuk a párolt zöldségeket, rászórjuk a kukoricakonzervet. Óvatosan rátesszük a halfiléket. Sózott fokhagymát tejfölben elkeverünk, s ezt a jénai tálban levők tetejére öntjük. 180 fokos sütőben kb 20 perc alatt készre sütöm. Karikázott zöldhagymával tálalom.

2011. 06. 01.

Születésnap, kirándulás, túrázás, elektronika fürdetés

Azt sem tudom hogyan érjem utol magam. Ezt mi sem szemléltei jobban, mint azon példák, hogy nem volt időm a Martinellitől kapott díjjal kapcsolatos bejegyzésemre, remélem azért hamarosan jön az is. Másik példa, hogy az elmúlt hétvégi haveri szülinapozásra nem én készítettem a tortát. Addig olvasgattam Cakeni írásait, hogy jött a döntés: telefonon megérdeklődtem és Enikő szívesen vállalta. S mert a májusban születettek nagyjából tiszta csupa pasik, nem is volt kérdéses milyen formatorta lesz a választott. Hát persze EZ volt az ötletadó. Mert semmi közünk az egészségügyhöz (na jó, dokikat sajna olykor látogatunk), így persze a vörös kereszt nem játszott. Meg a román felirat sem. Díszítés nélkül nem élet az élet, Enikő dobott rá egy tetoválást. Bevallom első reakcióm egy rezzenéstelen orrhúzás volt (ugye Enikő nem láttad? :D), de a többieknek, főleg fiúknak nagyon tetszett. Tehát ott volt a helye (izé, túlzottan ellenzek mindenféle bőr elleni támadást...eddig csak a lányoknak nem engedtem apjuk bőrére hivatkozva az arcfestést, de most már miattam is jogos a tilalom. persze a torta az bele kellene férjen a toleranciámba, majd jobban fegyelmezem magam).
Ím, figyeljétek milyen klassz (és nem uccsó sorban rendesből kedvező árfekvésű....oké, tudom nem ez a reklám helye, de mégis) tortát alkotott Enikő. Azt sajna nem tudom szemlélteni, hogy milyen finom. Max annyit, hogy nem maradt belőle. Igaz, a banda jó része végül nem tudott eljönni, de két nap alatt azért kivégeztük.
 a pasik reakciója

 mondtam milyen klassz?


amikor a házigazda szíven szúrta


és tapogatva szeletelte :D

Másnap aztán felmentünk a Nyugati Kárpátokba. Szeretünk kirándulni, volt mikor Hajdúszoboszlói szilveszterezés után Krakkó és környékét jártuk össze. Ez a mostani zsebbarátabb verzió, de annál egészségesebb. Szombaton hatalmasat túráztunk, nap végére kértem a papírt s ceruzát, hogy tegyem írásba: soha többet nem akarom teljes nagyságában megcsinálni a Galbena völgyi túrát (semmi lazsálás, egy kis 45 perces piknikkel együtt 8 órás túra volt). Bár tudtam mi vár ránk, 12 évvel ezelőtt szintén itt túrázgattunk, akkor egy hétig barangoltuk a környéket. Azért élmény volt májusban is látni, hisz így megtudtam, ott is rengeteg a medvehagyma (de inkább soha többet nem eszem medvehagymát, de onnan nem gyűjtök).
 péntek délután, a Csodavár felülnézetből, a 2-es völgy


 kezdődik a Galbena túra


 virágzó medvehagymák


 Galbena patak, a barlangból való feltörés után


 kicsi zubogó a patak mentén

 néhol lánc segítségével kellett a sziklák mellett leereszkedni

 Galbena nagy vízesés és a völgy lefele


 a sziklamászás adta izgalmak talán itt érnek véget


 a Virágréten sajnos még alig volt virág, de kimászni a hegyen igencsak megerőltető, s hol a vége....


 látod-e babám, látod-e babám amott azt a nagy hegyet?
ha igen, akkor oda ki kell mászni.


 fent a hegytetőn az Eszkimó barlang, ahol még augusztusban is hó van


ez is az Eszkimó barlang

Vasárnap a Szamosbazár volt a cél, barátok fele nem vállalta, inkább ment haza. Így négyesben indultunk neki, végül ismét feleződtünk. 






Oldalbordámmal hősiesen haladtunk előre, többször levettem a cipőm-zoknim, s úgy haladtam előre mikor a patakon kellett átkelni. Aztán a térdeim bemondták az unalmasat, megálltam. Pasim még továbbment picit, aztán ő is megfordult. Egy helyen ölbe is kapott, hogy ő majd átvisz az adott kritikus ponton. Szinte sikerült is. Szinte. Ugyanis megcsúszott, egyenesen a patakba csobbantunk mindketten. Fényképezőgép ért elsőnek a vízbe. Oldalamon a fényképezőgép táskája szintén megmerült, szerencse a másik objektív a hátizsák belső zsebében megúszta. Oldalborda telefonjaival egyetemben. Az én telefonom a fényképelő táskájában volt szerencsés megfürdeni. Hát nem voltunk felhőtlenül boldogok. Sőt. Az 500 eurós gépért szakadt meg a szívem. Persze helyben szétszedtem, akku le, objektív le, memóriakártya ki. Telefon szintén darabjaira marcangolva. Mint két ázott ürge jutottunk vissza a kocsihoz. Igaz, már cipőstől gázoltunk a vízben, minden mindegy alapon. Kb. így festettünk mikor a haverok megláttak:
Oldalbordáról csorgott a vér rendesen, nekem meg a gatyám nyúlt ki alaposan a víztől. Ázott elektronika az autó kesztyűtartójába téve, lévén ott jó meleg, hadd párologjon a víz. Este mire hazavetődtünk, a telefonom hálisten már működött. Fényképelőt nem volt merszem tegnap reggelig összepuzzlelozni (ööö, milyen hülyén néz ki így írva). Akkor mégiscsak megtettem. Hát mint kiderült, a Szamosbazárban (Meleg Szamos forrásvidéke) nem négyen voltunk, hanem öten. Fortuna is ott túrázott inkognítóban. Szerencsénkre. Mert a régi gépünk decemberben az uszodában lehelte ki lelkét (betette neki az ajtót a hatalmas pára, s hiába száradt ki, nem igazán működik). Igaz, arra azért jó volt, hogy ha már azonos memóriakártya jár beléjük, a régi segítségével legalább a képeket sikerült kimenteni.
Szóval gyönyörűséges hosszú hétvége áll mögöttünk. Ha minden igaz, akkor a VORC (Veszprémi Off Road Club) szervezte egyhetes Erdélyi túrájuk első állomása is épp ezen a környéken lesz. Ha Isten is úgy akarja, akkor mi is velük túrázunk. Pontosítás: a Galbena és a Szamosbazár általam teljesítve, én a Csodavár barlangpatak túrájára vágyom. Akinek a leírás esetleg nem elvette, hanem meghozta a kedvét Pádis környékén túrázni, annak ajánlom. Hátha nem olyan car a térde mint az enyém.