Pénteken időjárás jobbra vagy balra, nekem utaznom kellett. Igaz nem sokat, olyan 170 km-t, de sík ideg voltam előre. Közben egy adag aszalt paradicsomos zsemlém kuka lett (máig nem értem miért, két adagot gyúrt be a gép, azonos receptem alapján), aztán valami sütit is alkottam, kenyereket is akartam sütni az itthon maradóknak, mire jött Oldalbordám, egy jókora darab disznócombot kivett a fagyasztóból, s úgy fagyosan betette egy jénai tálba, kis sózás.borsozás, mellédobott pár apró hagymát, fokhagymagerezdeket, aláöntött valami savanykásabb házibort, lefóliázta, s kért süssem meg. Áááá, kicsit sem zsummogtam, hisz az én sütnivalóim (remélem nincs piszkos fantáziátok!!) mellé még az is....kissé sok(k) volt. Végül összehoztam. De újfenn megállapítottam, hogy útálok kenyeret meg húst sütni egyszerre. Szegény husi hol 250 fokon, hol épp 180 fokon nyomta. Azt meg kell hagyni, hogy nem vált hátrányára. Aztán míg csomagoltam, addig a krumplit is meghámozták, kis disznózsírral a hasábokat elkeverték, sózták, majd be az akkorra szabaddá vált sütőbe.
Nekem csak be kellett tolnom annyit, hogy ne épp éhgyomorra induljak. Mert ugye mekkora havakat jósoltak. Ami szerencsére Erdélyben nem is lett akkora. Ha mondhatom, Brassóba jutott ezidáig a napokban a legvékonyabb friss hótakaró.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése