Oldalak

2012. 08. 04.

Brassói aprópecsenye

Szóval a sokat emlegetett Brassói. Amiről mondák keringenek, hogy mitől is kapta ezt a nevet. Gabojszánál láttam egy hatalmas lehetőség tárat, beollózom, remélem nem haragszik meg, bár ő is "vitte" máshonnan.

Zsolnay Gábor szerint: a receptet 1948 –ban Gróf Nándor, a MÁV Utasellátó szakácsa találta ki, a Budapest-Brassó között haladó vonaton. (fokhagymás, borsos, burgonyás változat, sertés-szűz húsból.)
Dózsa György mesterszakács azt állítja egy 19. századi szakácskönyvre hivatkozva, hogy Brassóból származik az étel, és valójában egy fokhagymás marhatokány. (sült szalonnán pirított burgonyás változat, fokhagymás marhahúsból.)
Unger Károly szerint a leghitelesebb forrás Csáky Sándor „XX Század Szakácsművészete” című könyve, mely szerint az eredeti recept, bélszínből készült, és ismeretlen szakácstól származik. (paradicsomos, vörösboros, gombás változat, tarhonyával).
Pető Gyula „Ételkészítési Ismeretek” című könyve nem foglalkozik az eredetével, de mivel ebből a könyvből tanultak szakácsaink, meg kell említeni. (szűzpecsenyés, füstölt szalonnás, fokhagymás, főtt burgonyás változat.)
Papp Endre állítása szerint a receptet, Ő alkotta meg, egy ételújítási versenyre 1950 szeptember 17 –én. Azért adta a Brassói nevet, mert még erősen élt benne Trianon emléke, és Kolozsvárt már lefoglalták az erdélyi rakott káposztának. (kolozsvári szalonnás, szűzpecsenyés, hagymás, zöldborsós, paradicsomos, zöldpaprikás változat, pirított, resztelt burgonyával.)
Az óbudaiak állítása szerint a receptet, a Weiss kocsma tulajdonosának felesége találta ki, egytálételként Brassóy Károly asztalos mester születésnapjára. (majoránnás, hagymás sertéshúsból, tarhonya garnírunggal) Ennek a „majoránnás sertéssült, spórolós változatának, ugyanúgy nincsen semmi köze az azonos nevű városhoz, mint a székelykáposztának Erdélyhez.” … mondották Óbudán, és az „apró” jelzővel is csak akkor egészítették ki – tréfából - amikor a hús egyszer, nagyon apróra sikerült.

Ezt kiegészíteném még azzal, amit a férjem talált erről, amit muszáj megemlítenem. Hisz talán ez a variáns áll közel lélekben hozzánk (nem, nem állítom, hogy ez az igazi, azt hiszem azt már örök homály fedi).
A szász verzió szerint egy magyar királyt kellett a szászok megvendégeljenek. Akit pedig nem szerettek, de mivel király volt, hát mégiscsak enni kellett neki adni. Így történt, hogy apróra vágott húst kapott, pedig futotta volna bőségesebb vendéglátásra is a helyiektől.


Hozzávalók: 
  • 50 dkg sertéscomb, 
  • 80 dkg krumpli, 
  • 5 cikk fokhagyma, 
  • 3 ágacska friss majoránna (esetleg morzsolt), 
  • só, 
  • bors, 
  • olaj a sütéshez.
A húst kockára vágjuk, kevés olajon megfuttatjuk, rádobjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a majorannát és fedő alatt puhára pároljuk. Ha szülséges, kevés vizet önthetünk alá. Időközben a krumplit megmossuk, megpucoljuk, kockákra vágjuk és forró olajban megsütjük. A párolt húst végül lepirítjuk és összekeverjük a sült krumplival. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és azonnal tálaljuk.

Ja, és el ne felejtsem. Ezen recepttel szeretnéka Chef Viki által menedzselt Blogkóstoló 4-re jelentkezni. Osztályrészül a sorsolás névrokonomat, Évát juttatta, a Takarékos konyhából. A végső lökést azt hiszem ott kaptam meg, hogy elkészítsem én is a lakóvárosom nevével fémjelzett finomságot. Éva ezt annak idején az OVCS2-re készetette, nagy-nagy szeretettel. Igaz, hogy nem teljesen úgy, ráadásul nem is lecsósan készült az én konyhámban, no de nem is a pontról-pontra leutánozás a lényeg ebben a játékban.
Egyetlen hátránya ennek a finomságnak, s épp ezért nehéz itthoni körülmények közt ezt 6 személyre készíteni, hogy a krumplit olajban kell kisütni. Egyszerre nem lehet hatalmas tételben, ráadásul az a sok forró olaj.....de akit ez nem, avagy csak kevésbé zavar, s még nem készítette el, hát csak bíztatni tudom: hajrá!
Évától több finomságot is kinéztem, gondolom, hogy a krumpligombóc sajtmártással is valamikor befigyel, a barackos pitéjét szilvás verzióban szinte kiviteleztem, csak a szilvát megettük még mielőtt pite lehetett volna belőle, de a mákos-meggyes sütemény lesz a következő, hisz az nagy sikert aratna, főleg Oldalbordánál. Azt hiszem ráveszem, hogy daráljon némi mákot. S megteszi, mert a mák nála favorit. No, meg ezek mondjuk visszafele nézve az Éva blogját, a jéghegy csócsai. Bíztos találnék mást is, mint ahogy Éva az első Blogkóstolóra Makacskától hozta a zakuszkás tésztát, majd a Blogkóstoló nyomán én is elkészítettem.
A Blogkóstoló 3-ból akkoriban idő híjján kimaradtam, el is készült akkor egy túrós finomság, de sajna a bermudák elnyelte a fotókat arról. Szóval ha végre vége lesz ennek a nyári zűrzavarnak, s lesznek éhes szájak a házban, akkor újból elkészül, remélem akkor megoszthatom én is.

3 megjegyzés:

martinelli írta...

Látom a te képeid sem jelennek meg a miner.hu-n. Akkor kezet foghatunk. Csak tudnám miért. Mondjuk az enyém új blog, gondoltam ezért vagyon büntiben, de te? A tiéd régi.

Na majd reménykedünk, hogy egyszer a mi képeink is megjelennek.

Blogkonyha írta...

A fiam kedvenc étele. Én nagyon régen csináltam, pedig szereti mindenki... Hogy miért azt nm tudom... Itt az ideje! Nagyon guszta!

gondaanyu írta...

Örülök, én is a majorannás változatot főzöm. Szerintem egyike azoknak az ételeknek amit mindenki szeret.