Oldalak

2012. 02. 20.

Játék - emlékeztető - határidő ráadás

Igen, a játék. Amire szép számmal jelentkeztetek itt nálam. Szintén szép számban már érkeztek a linkek, persze közel sem az összes. Na jó, épp több mint fele, hisz végül 33 játékosunk lett (ketten utólag csatlakoztak...de még rögtön a sorsolás után), s eddig 17 blogbejegyzésről értesültem.
Most szépen vettem a táblázatom, s lepontoztam kitől is vannak meg a linkek.
A többiektől pedig várom. A játék elviekben ma járna le. No, de legyen ráadás. Férfi játokosok számára legyen Kiffiam névnapja (febr. 25), a nőknek egy nap ráadással kedvezek. Legyen nekik Elsőszülött neve napja (febr.26). Tudom, hogy elviekben a böjt kezdetére gondoltam, hogy zárul a játék, de akkor nem figyeltem fel, hogy ez nem is nevezhető haladéknak. Hisz hamvazószerda idén febr 22-én lesz. Akkor pedig az összegzést is símán hozom a hó végéig.
Ja, a későknek elárulom, hogy semmi sincs veszve. Startból tudtam mit készítek majd Alíztól, hát naná a mai ebéd része lesz. Szóval én sem kapkodtam el. Kemény vagyok a hegy alatti abrakolásból. De ez vagyok én. Vállalom.

Tehát akiktől még várom a kreálmányokat:
IsaBella
Alíz
Beastie
Seafalcon
Mézeskalács
Lilla
GasztroReni
Mindennapi Manna
Inga
Sedith
Panna
Illéskrisz
Ditta
Zsuzsa
Bianka
valamint ugye jómagam.

2012. 02. 19.

Nagyoncsokis süti farsangi bulira

Oké, minden relatív. Jelen esetben a nagyon csokis is az. Ez a süti azért volt most nagyon csokis, mert Középső csajom farsangi bulijára készült, s a csajszim pocija épp előtte másfél nappal jött helyre, egy tíz napig tartó rendetlenkedés után. No, de hálisten azóta sem fáj a poci, így csak mértékkel volt csokis.
Ja, és ez is az utolsó pillanatban készült, már-már gondolkodtam, hogy farsangi hangulatot teremtendő, inkább éjjeli kelesztéssel fánkot kéne sütni. Végül elhessegettem ezen gondolatot, mint kiderült, jól tettem. Egy kisfiú épp szalagos fánkot vitt. Ilyen csokis meg nem volt semmi.
Nos este fél 11 magasságában már csak valami szupergyors édességben bírtam gondolkodni. Ez lett belőle.


Hozzávalók: 
  • 20 dkg vaj,
  • 40 dkg cukor
  • 60 dkg liszt
  • 4 tojás
  • 4 dl tej
  • 2 kávéskanál sütőpor
  • 25 dkg étcsokoládé
A vajat a cukorral a mixer táljába tettem, gép habosra kavarta. Ezután jöttek egyesével a tojások, majd apránként a tej. Végül szép lassan a liszt is.
A csokit a késes aprítóba tettem, ott daraboltam. Az egészet belekavartam a tésztába.
Szilikon kapszlikba janalaztam, 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt sültek meg.

Reggel vitte a csaj a suliba. Délben hozta....na mit is? Hát az üres tálat. Meg a pozitív visszajelzést. Köszönöm gyerkők, nektek (is) érdemes sütkérezni.

2012. 02. 18.

Gesztenyés piskótatekercs

Most szép beismeréssel kell kezdenem ezt a bejegyzést. Szóval én még soha, de soha nem mertem nekifogni a piskótatekercsnek. Piskótát símán, kirázom a kisujjamból. Csak régen, mikor nem igazán volt kapható sütőpapír, akkor megállapítottam, hogy mit vacakolni konyharuhával a tekergetésnél, annyit nem ér az egész. Aztán itt a témát zároltam is. Meg sem fordult bennem azóta, hogy konyharuha félre, helyette jöhet a sütőpapír. Hisz ha le volt írva....
No, de tegnapelőtt elővettem a fagyasztóból egy dobozka valamit. Valahogy kiabált a kiolvasztásért. Igaz, akkor gőzöm sem volt mi van benne, azt hittem befagyasztott kenőmájas. Aztán láttam, hogy bizony gesztenyepüre, ami jó ideje a hűvösön várja a jobb sorsát. Nem tudom mikor készítettem, de a kertben termett, az bíztos (na jó, nem készen püre formában...pedig úgy volna az igazi).
Oldalborda pedig nógatott, hogy nehogy megsavanyodjon a cucc. Hát jó. Valahogy úgy voltam a dologgal, hogy ha baj van vele, akkor kerülni kell. Szóval (hú, hol is, kinél is volt a napokban a népmese a legyen is meg nem is, hozzon is meg nem is.....témával) valamit alkotnom kellett, de energiabedobásra nem voltam kapható. Nézelődtem itt-ott-amott, hogy mi is legyen a kb. 70 dkg gesztenyepürám sorsa, de sehol nem találtam egérutat a kelepcémből. Míg kalandozásaim során eljutottam Chef Viki-hez. Oké, tudom, a link az sós piskótáról szól, de itt csapott meg az a bizonyos szikra. És végezte a gesztenyém gyönyörűen feltekerve.



Hozzávalók
a piskótához:
  • 5 tojás
  • 5 ek cukor
  • 5 ek liszt
a krémhez: 70 dkg gesztenyepüre (nálam ez édesítve, készen vajjal kikavarva volt)
 étcsoki a díszítéshez

A tojásokat beleütjük a habverő táljába, hozzáadjuk a cukrot, s jó habosra kikavarjuk (ha állványos a mixerünk, nyugiban végezhetünk az alatt a bő 5 perc alatt bármit, az elektronika meg hadd gurizzon). Utána a lisztet kanalanként hozzáadjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe szétkenjük, s 200 fokos sütőben 9-10 perc alatt megsütjük (nekem össze-vissza púpos-hólyagosodott a piskóta, ami azonnal szépen lenyugodott mihelyst kivettem a sütőből). Miután kivesszük, 2-3 perc múlva (hogy már ne égesse le az ujjlenyomatot a mancsunkról) sütőpapírostól feltekerjük, s úgy hagyjuk kihűlni.
Miután kihűlt, lecsavarjuk, a belső felére kenjük a gesztenyemasszát, s újból felcsavarjuk, de most már csavaráz közben a sütőpapírt eltávolítjuk.
Rövid időre (nálam mondjuk ez épp éjféltől reggelig történt) hűtőbe tesszük, hogy a rolád formára álljon. Az étcsokit megolvasztjuk, s tetszés szerint díszítjük vele a tekercsünket. Ha úgy tetszik, el is hagyhatjuk, vagy akár teljes csokiburkot is vonhatunk rá (na, a szeletelést majd megnézném).

2012. 02. 15.

Töltött szalagos fánk

Sütőtök mellett a birsalma/körte is hunyó Elsőszülöttnél. A poén, hogy ahogy telnek az évek, egyre inkább faksznisabb. Szerintem azt hiszi, hogy ez így trendi. Nem is zavarna, hisz majd szép lassan rájön, hogy max magával tol ki, de látja az aprónép, s amilyen kis majmok....
Szóval ismét úgy döntöttem, hogy csak megetetem ám azt a fránya birsaéma sajtot a gyerekemmel.
Apropó birsalma. Múltkoriban dilemmáztam a birsalma meg a birskörte között. Ugyanis szerintem a kertünkben birskörtefa van. Oldalborda meg ugye másoddiplomázik, dendrológiát (asszem) tanulva pedig most világosított fel. Birsalma meg birskörte lényegében egy és ugyanaz, csak a megjelenési formájában más csak. Állítólag szárazabb években körte formájú, míg nedvesebbekben alma. Hát nálunk mindig körte (már amikor hajlandó teremni), szó sincs csapadékfüggőségről.
De térjek vissza a birskörtémből készült sajtra (oké, dög voltam az erről szóló - mármint birskörte sajt - bejegyzést megírni). Tehát gondoltam egy merészet és szalagos fánkba bújtattam. Moha rengeteg dícséretet kapott a szalagos fánkjára (ami egyébként tavalyi szezonban a Kifőztükben is megjelent), így kaptam magam, s teszteltem a receptjét. Jelentem, tökéletes, olyannyira, hogy utána síma szalagos formában, tripla adagból készítettem családi haveros (sok felnőtt, sok gyerek) szánkózós vasárnapi összejövetelre, s 1-2 darab maradt csak a "nyakamon". Ja, a recept enyhe módosítást volt kénytelen elszenvedni, vaníliám az alkoholban áztatott van, rum nem, csak konyak volt a házban. Narancshéj pedig kifelejtődött. 


Hozzávalók: 
  • 70 dkg liszt
  • 5 púpozott evőkanál porcukor
  • 1 tojás
  • 3 tojássárga
  • 7 dkg olvasztott vaj
  • 1/2 dl konyak
  • 3 dl tej
  • 3,5 dkg friss élesztő
  • 1 evőkanál vaníliakivonat
  • 1 tojásfehérje a kenéshez
Az egyszerűség kedvéért mindent a kenyérsütő üstjébe tettem, lágy tésztát dagasztott a gép. Utána gépet kikapcsoltam, hagytam duplájára kelni. Majd lisztezett munkalapra borítottam, szűk ujjnyi vastagra nyújtottam, kockákra vágtam, mindenik kocka szélét vékonyan megkentem tojásfehérjével. A kockák egyik oldalára került egy darab birskörte sajt, másik felét ráhajtottam, lenyomkodtam, majd letakarva keltek még kb. fél órát.
Közepesen meleg olajban kisütöttem, a szalagos fánk sütési eljárást betartva; azaz az olajba az a fele került, amelyik nem a munkalappal érintkezett.
Elsőszülött mikor hazajött, szépen beosont a konyhába, s minden előzetes engedély nélkül betolt 2 db fánkot. Vártam a kommentjét, de semmi. Evett levest, majd jöhetett a 3-ik fánk. Ezt is megette, mire a legnagyobb húga nem bírta tovább, s rákérdezett: na milyen a fánk, ízlik? Itt lezörgött neki, egyből észrevette, hogy a konyhapulton leledző birskörte sajt szemmel láthatóan kevesebb. Persze helyben kezdett veszekedni, hogy adjak neki a csokisból, mert az finomabb. Néztem ki a fejemből, mire a drágám megvilágosított: hát amit leves előtt evett, az biza csokis volt. És nem hitte el, mai napig is állítja, hogy az a 2 db. csokis volt. Kérdés, hogy a nagy tálból hogyan bírta kiválasztani azt a kettő darab csokisat? 
Ja, sajna keresztmetszeti fotó nincs, becsszóra kell elhiggyétek nekem, hogy tényleg nem csokival voltak töltve.



2012. 02. 06.

Sütőben sült disznócomb

Pénteken időjárás jobbra vagy balra, nekem utaznom kellett. Igaz nem sokat, olyan 170 km-t, de sík ideg voltam előre. Közben egy adag aszalt paradicsomos zsemlém kuka lett (máig nem értem miért, két adagot gyúrt be a gép, azonos receptem alapján), aztán valami sütit is alkottam, kenyereket is akartam sütni az itthon maradóknak, mire jött Oldalbordám, egy jókora darab disznócombot kivett a fagyasztóból, s úgy fagyosan betette egy jénai tálba, kis sózás.borsozás, mellédobott pár apró hagymát, fokhagymagerezdeket, aláöntött valami savanykásabb házibort, lefóliázta, s kért süssem meg. Áááá, kicsit sem zsummogtam, hisz az én sütnivalóim (remélem nincs piszkos fantáziátok!!) mellé még az is....kissé sok(k) volt. Végül összehoztam. De újfenn megállapítottam, hogy útálok kenyeret meg húst sütni egyszerre. Szegény husi hol 250 fokon, hol épp 180 fokon nyomta. Azt meg kell hagyni, hogy nem vált hátrányára. Aztán míg csomagoltam, addig a krumplit is meghámozták, kis disznózsírral a hasábokat elkeverték, sózták, majd be az akkorra szabaddá vált sütőbe. 

Nekem csak be kellett tolnom annyit, hogy ne épp éhgyomorra induljak. Mert ugye mekkora havakat jósoltak. Ami szerencsére Erdélyben nem is lett akkora. Ha mondhatom, Brassóba jutott ezidáig a napokban a legvékonyabb friss hótakaró.

2012. 02. 02.

Mini berbécsburger

Már a bejegyzés pillanatában megtetszettek Maimoni herketyűburgerei. Hát kérem szépen, mostanában sok blogger elkészítette - Beastie, Dalla Cucina....azaz tudom, hogy elkészítette, csak nem találom nála. Ezért aztán nálam is elérkezett a pillanat, szombaton. Ugyanis Oldalborda péntek este kivett egy csomag berbécshusit a fagyasztóból. Volt vele elképzelése, valami zöldborsós dolgot, de azt mondta ha jobb ötlettel állok elő, akkor teret kapok. Végül gyorsban szétcincáltam a darab húst, a csontot némi kockákkal főni tettem, a maradékot (sajna súlyban nem mondhatok semmit) ledaráltam. Majd nekiálltam hamburger zsemléket készíteni. Lévén aprónépre is tekintettel kellett lennem, így készültek a kis minikék, amik tuti sikert arattak.

Oldalborda emígy véleményezte: "ezek veszélyes darabok". Aztán fordított: veszélyes, mert egyszerűen abbahagyhatatlan, mert épp még egyet kapsz be (igen, neki ment egybe is).

Hozzávalók a zsemlékhez:
  • 50 dkg kenyérliszt
  • 5 dkg rétesliszt
  • 5 dkg grahamliszt
  • 2 dkg élesztő
  • 2,2 dl tej
  • 2 tk cukor
  • 1 ek só
  • 2 ek olivaolaj
  • 14 dkg tejföl
  • 1 tojás a zsemlék tetejének lekenéséhez
  • magok a szóráshoz
A fenti hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tesszük, közepesen puha tésztát dagasztunk belőle. Fedett tálba téve hagyjuk duplájára kelni. Ezután szűk ujjnyi vastagra nyújtjuk, kis pogácsákat szaggatunk belőle (nálam olyan szűk 3,5 cm-esek lettek, szám szerint 60 db.) Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, 15 perc pihenő után tetejüket egy felvert tojással lekenjük, különböző magokkal meghintjük (amiket én használtam: fehér és fekete szezámmag, napraforgómag, lenmag, mák). 180 fokra előmelegített sütőben 18 perc alatt sültek meg nekem.
Közben elkészítettem a húspogácsák masszáját, amit Oldalborda készségesen megsütött a grill serpenyőben. Itt csak az ízesítést tudom megmondani, mert gőzöm sincs mennyi hús lett végül ledarálva. Tehát húst sóztam, őrölt köményt és szecsuáni borsot szórtam bele. Kis zsemlécskék méretének megfelelő lapótyákat formáztam, amit ugye a férfiember kisütött. 
Zsemléket kettévágtam, pici salátalevél került az alsó felére, rá vöröshagyma (amit Mo-on lila hagymaként ismernek) karikák, ketchup, húspogácsa, majonéz (ez is természetesen házi....boltit évek óta nem vettünk, ezentúl soha nem is fogunk), paradicsomkarikák. Család először leszavazta a kis burgerkék fogvájóval rögzítését, de egyszerűen muszáj volt. mindenkinek kiosztottam párat, majd a maradékokkal elvonultam fotózni.
A képek megmagyarázhatatlanul pocsékak lettek (a fehéregyensúly auto módban volt), teljesen értetlenül állok még 5 nap után is a jelenség előtt. Ez van. De azt senki nem tudja elvitatni, hogy nagyon finom volt, ekkora sikerre senki nem számított.