Az, hogy a kenyérsütés megszállotja vagyok, nem is vitás. Évente talán 1x-2x ha előfordul, hogy üzletben vesszük a kenyeret (no meg ha Édesanyám ad egy fél, a faluban kemencében sütöttet....de ugye az sem bolti ;-) ). Jómultkorjában az történt, hogy Oldalborda kénytelen volt kenyeret venni, mert úgy alakult az ebéd, hogy kenyér kellett hozzá, de itthon épp minimálnál is kevesebb volt. Kicsilányom felkiáltott, hogy puha-puha kenyérke karéja. Apja meg rám nézett, s így szólt: ezt most meg ne halljad, nehogy többet ne süss itthon kenyeret, a bolti az förtelem. Hát nem, nem hagyok én fel a sütögetéssel. Bár a múltkor kipróbáltam egy mini kenyér erejéig a Diószegi pékség krumplis kenyerét, hát azzal el bírnék lenni.
A múltban, pár éven keresztül nagy ritkán sütöttem a kenyérsütőgéppel, s hát.....a lapátot álltalában elfelejtettem kivenni a dagasztás végén, sülés után pedig irritált a lyuk. Aztán rátaláltam
Limarára, onnan előkerült a kacsasütő jénai, a kenyérsütő már csak a dagasztás "piszkos" munkáját végezte, dagasztás után kelesztés, formázás és jénaiban megsütés volt a sorrend. Aztán.....elromlott a kenyérsütő. Épp előtte olyan 2-3 héttel kezdtem belejönni a dagasztás nélküli verzióba. Az idők során volt némi próbálkozásom ezzel, de soha nem nyerte el a tetszésem. Aztán
Gabojsza oldalán megtaláltam a számunkra ideális receptet. Ennek már olyan 7 hónapja talán, de lankadatlanul kitartok. Olykor variálom a liszteket, graham, rozs, teljes kiőrlésű, aminek következtében a folyadék mennyiség picivel megnő, de a siker garantált.
Az ősz elején sóhajtoztam nagyokat, hogy milyen jó is lenne valami öntöttvas edény, lecserélni a kacsasütőt. Sóhajaim meghallgatásra találtak, apósomtól kaptam két egyforma lábost. Először bizony lógó orral állapítottam meg, hogy a lábosoknak nincs fedele, hogy sütök majd úgy kenyeret. De azt kell mondanom, hogy hiába lenne fedele, azt a sülés közben megdagadó kenyér bizonyára lenyomná, s kikandikálna a lábosból. De hát miért is pöccre egyforma a két lábos? Hát persze az egyik van alól, a másik meg ráfordítva lefedi az elsőt. Ennél csodásabb pedig mi lehet? Születésnapra kapni még két vaslábost, mely az előzőnél nagyobb. Ez utóbbiban a sütés még enyhén szólva technikai akadályokba ütközik, ugyanis a kisebb méretű lábosban sütéshez az alapanyagok egy 5 literes, műanyag, saját tetővel rendelkező vederben állítódnak össze, mely épp elég ahhoz, hogy a kelés során ne bújjon ki a tészta. A nagyobb lábos több alapanyagot kívánna, amihez ugye nagyobb kelesztőedény szükséges. Még egyenlőre ennek beszerzése várat magára, hisz az 1,65 kg-os kenyér símán elég nekünk 3 napra.
A sok duma után álljon itt a receptem:
Hozzávalók:
- 2,5-3 dkg friss élesztő (vagy ugye ennek megfelelő száraz)
- 2,5 dkg só
- 8 dl víz (ha van tejsavónk, akkor azzal igazi királyság a friss kenyér)
- 1 kg liszt
A műanyag vödör aljába belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a sót, majd a folyadékot. Ezután rászitáljuk a lisztet (újabban semmi pénzért ki nem hagynám ezt a mozzanatot, jobb lesz így a kenyér), egy evőkanál segítségével összekavarom, hogy ne legyen szárazon maradt liszt benne, majd rápattintom a vödör tetejét és egy melegebb helyre teszem 6-14 óra erejéig kelni (igencsak nagy a tolerancia, de hát ugye a rendszeres kenyérsütésnél számomra a flexibilitás muszáj beleférjen, ellenkező esetben nem bírom a különböző programokat megfelelően rendezni). Ideális talán a 8 óra lenne, de nálam figyelembe kell venni, hogy a villanyművek évtizedek óta nem fejlesztettek a környéken, mi a hálózat legvégén vagyunk, s biza nálunk a 220 az olyan mint a fehér holló. Ha a műhelyben heggesztenek, oda kell az áram, szóba sem jön, hogy én a sütőt 250 fokra felfűtsem.
Szóval ha a kelesztési időt lejártnak tekintjük akkor az asztallapot kissé belisztezzük, kiborítjuk a kenyértésztát, meghajtogatjuk (jobb oldalról balra, balról jobbra, lentről fel és fentről le), kelesztőkosárba egy textilt teszünk, melyet belisztezünk, a formázott tésztát hajtogatással lefele a kosárba tesszük, a kilógó textíliával betakarjuk, és újabb rövid kelesztés következik, mely annyit tart, míg a sütőt 250 fokra felmelegítjük. Az alsó lábos is bekerül a hideg sütőbe, mely 250 fokra forrósodik a sütővel együtt. Ha a sütő felfűtődött, a forró lábosba beleborítjuk a kenyeret, így a tűrések találkozása felülre kerül. Rákerül a fedőként szolgáló másik lábos és 50 percig sül a kenyér. Ekkor a felső lábos leemeljük, ha szükséges még 5 percig sül a kenyér, hogy szép piros legyen a teteje.
Persze az egész sülés vaslábos és sütő függvénye.
Gabojsza oldalán (amit fennebb belinkeltem) egy kis videó is be van linkelve, nem árt megnézni, főleg a vizuális típusoknak, nem bíztos, hogy a leírásommal mindenki teljesen elboldogul.
A kenyeremről annyit, hogy Édesanyám legelőször nem hitte el, hogy a kenyér nem valahol kemencében sült.
Akkor itt álljon egy pár fotó. Az első még a kacsasütőben sült, a többi már a vaslábosban, amiről szintén itt egy fotó.
Vannak akik a kenyértésztából bagettet formáznak, nálunk ilyen nem igazán történik meg, akkor tuti 1 nap alatt eltűnne az egész, s bizony nem díjazom az extra péktermék fogyasztást.
